R.I.P. gigapedia

A SOPA, PIPA, ACTA kapcsán kirobbant kínos ügyek az internetkultúra eddigi működésének, a liberális információmegosztásnak egyfajta válságát okozta. Persze nem mindenki számára, illetve nem mindenki számára egyformán. Mi mindig egy kicsit önérzetesebbek vagyunk, hisz a kelet-közép-európai országok esetében botránysorozatok, Lengyelországban kifejezetten nagy tiltakozások, tüntetések kerekedtek ki a dologból, ugyanis az USA-ból (centrum?) diktált "normák" a lehető legkevésbé vették figyelembe a világ többi részének (periféria?) "életvilágát", a diktálóknak a háttérben nyilvánvalóan meghúzódó piaci érdekeikről és igényeikről nem is beszélve. Judge Dredd megzavarta a zavarost, és a harc most is folytatódik (elég, ha csak az Anonymous hackercsoportra gondolunk), de már az első "legális" támadások az internetes utópia lángbaorulását idézték a szemem elé, mely ellen hasztalan védekeztek a szabad net felkent paladinjai, mint pl. a Google, a YouTube, a Wikipedia. Elsőként bizonyos fájlmegosztók hullottak el (megaupload), aztán következett a többi. A kalózkodás kérdése most a purgatórium küszöbén áll, ám a szabályozó eljárásokra árnyékot vet az eljárások módja is. Nade minderről olvashattok bőven az egyre inkább tervszerűen szabályozott neten. Lehet ez egy új korszak kezdete (vagy vége), ahol legalább a téma és a probléma jobban a felszínre kerül, és a fokozódó nyilvánossággal egyeztetésre kerülhet sor, vagy csak a hatalmi viszonyok újra-(vissza)rendeződése, de ezt talán már Yoda mester sem tudja.

“The dark side clouds everything. Impossible to see the future is.”

A "szegények könyvtárának" tartott gigapedia (legutóbbi címén: library.nu) immár egy hete leállt, holott a "nyugathoz" képest igencsak hátrányos helyzetű magyar egyetemisták egyik legfőbb mentsvárának számíthatott. Van azonban néhány alternatíva, amely igen jól működik:

http://en.bookfi.org/ 

http://gen.lib.rus.ec/

R.I.P. gigapedia! :,(

Mit mutatnak a hivatkozási térképek?

A hétkezdésre egy rövid, ám látványos bejegyzést tartogattunk.

Aki még nem ismerné, annak számára érdekes lesz a Web of knowledge hivatkozási térképeinek böngészése. A keresőbe írjuk be a megfelelő kulcsszavakat (szerző, cím, kiadás éve, stb.) és a találati listában megjelenő cikkre rábökve nyissuk meg az ott található link segítségével annak hivatkozási térképét (Citation map)

Példaként Sallie A. Marston 2005-ös, "Human geography without scale" című, a TRANSACTIONS OF THE INSTITUTE OF BRITISH GEOGRAPHERS c. folyóiratban megjelent cikkét használtuk.

A hivatkozási térkép generálásakor választhatunk, hogy a cikkünk által hivatkozott irodalom is megjelenjen a térképen (Backward only) vagy csak azok, akik a kiválasztott cikket hivatkozzák (Forward only), esetleg mindkettő (Backward and forward). A példánkban most arra voltunk kíváncsiak, hogy kik voltak azok, akik 2005 óta a cikkre hivatkoztak. Ez bármilyen kutatás során hasznos lehet, hiszen jó kis listát ad a továbblépéshez, és hogy meglássuk, milyen tudományos kontextusba is került az adott szöveg az elmúlt évek során.

Példánkban a kép nagyjából így fest, középen felül Sallie A. Marston cikke található:

Ami nagyon klassz ebben a kis alkalmazásban az az, hogy a hivatkozásokat például különböző színnel tudjuk ellátni, illetve választhatunk, hogy milyen felirat jelenjen meg a hivatkozásokból: a hivatkozó szerző neve, esetleg a folyóirat, amiben publikációja megjelent, vagy akár az ország, ahonnan származik. Jelen esetben a színeket eszerint, vagyis a származási ország szerint jelenítettük meg, a feliratok pedig a folyóiratokat takarják.

Na de ami az érdekes:

Sallie A. Marston cikkére 2005 óta 202 hivatkozás történt, 14 különböző ország szerzőitől, 64 folyóiratban. Ha kibontjuk a fenti képet, amelyen már egyébként kivehető a zöld és a piros szín dominanciája, a következőket látjuk:

Zöld színnel jelölte az alkalmazás az USA-ból származó szerzőket, pirossal pedig az Angliából származókat (a program külön kezeli Észak-Írországot, Skóciát és Wales-t). Amit látunk, pedig jól reprezentálja azt, hogy a földrajzban, illetve a társadalomtudományokban általában mennyire látványosan nagy az angolszász dominancia (azon túl is, hogy a hivatkozott cikk maga is angol nyelvű) és ennek köszönhetően egy társadalomtudósnak mennyivel több lehetősége van arra, hogy publikáljon és ha ráadásul ezt még mérjük is, például az impact factor segítségével, akkor ezen lehetőségek, esélyek, illetve feltételek számukra még kedvezőbbek, mint például a kelet-közép-európai geográfusok számára.

Kritikai földrajzosként ennek feloldására megoldásként, lehetőségként szolgálhat az, ha olyan helyeken publikálunk, amelyek ingyenesen elérhetőek - ennek elősegítésére ezért hamarosan jelentkezünk egy válogatással a nyílt elérhetőségű folyóiratokról.

"Az elmúlt jövő" - futurizmus a 20. század elején

A grafikák mellett gyakori volt a fényképek manipulálása, retusálása is. A képeslapok fontos eszközei voltak a városi fejlődés képzeleti földrajzainak, így a haladás és a modernizáció reprezentációjának, létjogosultságának kialakításában a mindennapi kulturális életben, elsősorban a polgárság, a középosztály számára. Nem csekély volt a versengés sem a feltörekvő városok között a reklámarculat és a presztízs megszerzésében. Az USA-ból importált stílus és sablonrepertoár átterjedt Európába is, és kiemelkedően népszerűvé vált Magyarországon. Vajon volt-e összefüggés a magyar központosító és modernizációs politikának a futurisztikus képzelet termelésében? Kik hozták létre, kik és hogyan sokszorosították és terjesztették ezeket a képeket?


Ismétlődő sablonok:

 Győr 100 év múlva

 

Pancsova a jövőben

Schlierbach a jövőben

FOLYT.

Forrás: wangfolyo.blogspot.com

Munkahelyi (ellen)kreativizmus

Savage Chickens

Megjelent a Fordulat 13. száma: Város/kritika - Migráns tőke

Kritikai városkutatás: már a boltokban a Fordulat 13. száma, többek között Neil Smith és Loic Wacquant cikkeivel! 

"Míg száz évvel ezelőtt a világ lakosságának nagyjából négy százaléka, napjainkban már több mint fele él városi környezetben. A jelenleg zajló, eddig példátlan mértékű urbanizációs folyamatok ugyanakkor – hasonlóan az egy-két évszázaddal ezelőtti első modern európai metropoliszok kialakulásának történetéhez – elválaszthatatlanok az aktuális gazdasági berendezkedés mechanizmusaitól. Napjaink neoliberális kapitalizmusát számos folyamattal jellemezhetjük – financializáció, dereguláció, informalizáció –, de e komplex folyamatok összessége legkönnyebben a globalizáció fogalmával írható le."

Fordulat 13., 2011/1

Térkép e táj? - bevezető a Fordulat 13. számához [pdf]

❚ Város/Kritika

Loïc Wacquant
Lakóhely szerinti megbélyegzés a fejlett marginalitás korában

Neil Smith
Új globalizmus, új urbanizmus: a dzsentrifikáció mint globális városi stratégia

Tom Slater
A kritikai perspektívák kilakoltatása a dzsentrifikációkutatásból

❚ Migráns tőke

Michael Samers
Bevándorlás és a globálisváros-elmélet: egy alternatív kutatási program felé

Cheryl McEwan, Jane Pollard és Nick Henry
A "globális" a városi gazdaságban: multikulturális gazdasági fejlődés Birminghamben

Ninna Nyberg Sørensen
A migránsok hazautalásainak gazdaságfejlesztési dimenziója

Lukovics André
Migráns vállalkozások "kevert beágyazottsága" a posztindusztriális társadalmakban
(R. Kloosterman és J. Rath (szerk.): Immigrant Entrepreneurs)

❚ Kritikai recenziók

Balázs Ádám
A nemzeti idő ábrázolásai
(Zombory M.: Az emlékezés térképei, Magyarország és a nemzeti azonosság 1989 után)

"A tér diskurzusai" konferenciafelhívás, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Kar Humántudományok Tanszék, Csíkszereda

Konferenciafelhívás

Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

Gazdaság- és Humántudományok Kar

Humántudományok Tanszék

(Csíkszereda, Románia)

A TÉR DISKURZUSAI

2012. március 30-31.

A közelmúlt évtizedeiben, különösen a tudomány számos diszciplínájában végbement térbeli fordulat óta kitüntetett figyelemben részesül a bennünket körülvevő tér, mint az emberi cselekvés dinamikája által létrehozott, a műalkotások szimbolikus térábrázolásához hasonlatos konstrukció.

Az emberi létezés legváltozatosabb szféráit szokás a térfogalom segítségével leírni. Beszélhetünk fizikai (topológiai, projektív, lineáris és körkörös), metafizikai (mitikus, szakrális), társadalmi (szociológiai, nemzeti-történeti, lokális, globális), kommunikatív (nyelvi, textuális, kontextuális, narratív, hermeneutikai) terekről, mint olyan szervezőelvekről, amelyek feltárása számos irodalmi, nyelvi és társadalmi jelenséghez biztosít hozzáférést, és amelyek mentén diszciplínák közötti dialógus kezdeményezhető.

Konferenciánkra elsősorban a fent nevezett kutatási területekhez kapcsolódó előadásokat várunk, a következő témakörökben: interkulturális és interetnikus terek; a térképzés nyelvi, textuális vonatkozásai; a tér narratológiája, tér-idő kapcsolatok, térkonstrukciós mechanizmusok irodalomban és filmben; a tér szemantikai, kognitív megközelítései a nyelvészetben, irodalom- és társadalomtudományokban; virtuális és elképzelt terek.

A konferencia nyelve, az előadások időtartama:

A konferencia angol és magyar nyelvű párhuzamos szekciókban fog zajlani. A szekcióelőadások időtartama 20 perc, amelyet vita követ.

A jelentkezéssel kapcsolatos tudnivalók:

A jelentkezéshez kérjük kitölteni a felhíváshoz mellékelt jelentkezési űrlapot. Az előadás kivonatát azon a nyelven várjuk, amelyen előadását fogja tartani, angolul vagy magyarul. A kivonat terjedelme max. 250 szó.

A szerző neve (több szerző esetén egyikük tartja az előadást)
A szerző intézményi hovatartozása
E-mail cím
Az előadás címe
Rezümé (max. 250 szó)
3-5 kulcsszó

Az elhangzott előadások válogatott anyaga az Acta Universitatis Sapientiae, Philologica című tudományos folyóirat 2012-es évi lapszámaiban fog megjelenni angol nyelven.

Jelentkezését és kérdéseit az alábbi címek valamelyikére várjuk:

Pieldner Judit: juditpieldner[kukac]yahoo[pont]com  (irodalom- és társadalomtudományok);

Ajtony Zsuzsa: ajtonyzsuzsa[kukac]yahoo[pont]com  (elméleti és alkalmazott nyelvészet).

Időpontok:

Jelentkezési határidő: 2011. december 15.
Visszajelzés: 2012. január 15.
A konferencia időpontja: 2012. március 30-31.

Benevezési díj: 100 RON (25 EUR)

A benevezési díj befizetésére érkezéskor kerül sor, és az étkezés, valamint a konferencia anyagainak költségeit tartalmazza.

Kapcsolattartás:
juditpieldner[kukac]yahoo[pont]com 

ajtonyzsuzsa[kukac]yahoo[pont]com 

siposkatalin[kukac]sapientia[pont]siculorum[pont]ro

Szeretettel várjuk Csíkszeredában!

David Harvey: ‘Space, social justice and the right to the city’ Université Ouest – Paris X, Nanterre – 2011. november 21. Konferencia-beszámoló

Harvey nagy mesélő, szerencsére a francia közönség nem kérte a szinkrontolmácsolást, így Harvey háromnegyed órás eszmefuttatását teljes beleéléssel hallgathattam. A konferencián jórészt francia egyetemisták vettek részt, de jószerével képviselte magát a nemzetközi diák-tábor is. A terem folyamatosan telt és a végére jobb híján a fal tövében is telepedett le hallgatóság. A konferencia címe „Tér, társadalmi igazságosság és jogunk a városhoz”: Harvey ezúttal is a globális felől közelítette meg a város lokális bajait.

A konferencia szervezői nem kötötték meg Harvey kezét sem az időt, sem előadásának elemeit tekintve, így a gondolatmenete széles ívet írt le könnyedén, semmi sem szakította meg, igazán élvezetes volt hallgatni. Az alaphangulatot a következő bevezetője adta meg:
’I am in double minority: both in marxism and geography but it gives certain freedom and the chance to bother everybody else.’ - „Kettős kisebbségben vagyok: mind a marxista, mind a földrajz vonalon, ugyanakkor ez kellő szabadságot és lehetőséget ad arra, hogy mindenki mást felbosszantsak.” Ő az a földrajzos, aki olyan összefüggéseket és kérdéseket vet fel, amelyek mindenkit gondolkodásra késztetnek.

Bevezetőjében Lenint is idézte „A felkelés a népek ünnepélye” (Revolution is a festival of the people) amely újra és újra előjön, mivel a tőke soha nem fogja megoldani a kapitalizmus társadalmi igazságtalanságának problémáját, csak áthelyezi más földrajzi helyre. Harvey felidézte azt az időszakot, amikor az 1960-as évek végén Baltimore-ba került és aktívan részt vett a városi tanács munkájában: Rávilágított, hogy a gettós negyedek rehabilitációjával a városrész képe ugyan megváltozik, (melyet viccesen „disneyfikációnak” nevezett) de a lakosság kicserélődik, az eredeti lakosság szétszéled, ugyanakkor a szociális probléma megmarad, és új szegénynegyedek alakulnak ki más helyen. Tehát a problémát a gyökereinél kell kezelni és a szegénynegyedek lakkosságának helyzetén javítani. Mindezt Engels fogalmazta meg jó egy évszázaddal azelőtt, ám a városi gyűlés tagjai zavarban voltak, mikor rákérdeztek az ötlet atyjára, és az adott pillanatban nem tudták kiről van szó, az első kérdésük az volt, igen és hol is dolgozik ez az ember? Harvey bevallása szerint ez volt az egyetlen alkalom, amikor egy bankvezér megvédte álláspontját ebben az elképzelésben, hogy a társadalmi problémák gyökereit próbálják kezelni.

Elhangoztak nagy gondolkodók nevei, akik munkásságára manapság kételkedve tekintünk, de Harvey mindenképpen bíztat az olvasásukra. Ugyanakkor ő sem tartja magát egy az egyben marxistának, hanem arra buzdít, hogy használjuk fel, gondoljuk tovább elméleteiket, mert a világ rendje az 1790-es évektől errefele alapvetően nem változott: a kapitalizmus megjelenése óta a rendszer a folyamatos gazdasági növekedést erőlteti. 

A mesterséges igény és kereslet generálása az Egyesült Államokban az 1950-es 60-as években jelent meg: az autópálya-hálózat és a kertvárosok egyidejű kiépítésével az autók és a gázolaj iránt, melyhez hozzáadódtak olyan járulékos igények, mint a minden pázsithoz járó fűnyíró, és minden házba dukáló hűtő. A lakásboomot a második világháború után azzal is segítették, hogy a lakáskölcsönök törlesztési idejét az addigi három év helyett harminc évben maximálták. Az eredményt ismerjük: a lakáspiac felhígulása az ingatlanok értékének csökkenésével járt, s a kihelyezett ingatlanhitelek fedezete a kritikus szint alá esett.

Harvey magyarázata szerint az aktuális válság közvetlen okai az 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor a tőkefelhalmozás folytonosságát új forrásból kellett biztosítani, s erre már csak a kockázatosabb hitelek kihelyezésével nyílt lehetőség. A baj másik oka, hogy ugyanazok a bankok biztosítják a kölcsönt mind a beruházók, mind a magánszemélyek számára. Válsághelyzetben azonban a kormányok a pénzügyi szektor szereplőit, illetve a termelőket védik meg – ezzel biztosítják az aktuális vagyoni felosztást. Harvey szerint ilyen esetekben válság kezelés szempontjából ugyanúgy meg lehetne védeni a fogyasztókat – több pénzt hagyni a legszegényebbek zsebében, mert az azonnali keresletet indukál. Ezzel szemben a politikai döntés a pénzügyi és termelő szektorok védelmét választja – biztosítva ezzel saját pozícióit.

A kapitalizmus válságainak természete, hogy mindig áthelyeződik egyik ágazatból a másikba, egyik földrajzi helyről a másikra. Ahogy a jelenlegi válság esetében az ingatlanszektorból a pénzügyi szektorra és onnan a hitelválságokkal küzködő államokra s újra a pénzügyi szektorra gyűrűzik át. A földrajzi „kiterjedését” tekintve: Kína az exportkiesésből adódó munkanélküliségtől tartva az Egyesült Államok 30-as éveinek példáját követve infrastruktúra-fejlesztéssel kötötte le a munkaerőt. Emellett Kínában az elmúlt években robbanásszerűen növekedett az ingatlanpiac is (a kínai pénzügyi szektor szigorúan a kormány felügyelete alatt működik, és kivétel nélkül köteles volt mindenjellegű beruházást finanszíroz), mindez együtt több mint tíz százalékpontos éves GDP növekedést eredményezett, amely esztelen száguldásnak számít, s mára a kínai ingatlanpiacok is közel állnak az összeomláshoz. A kínai tendenciát kísérve: azok az államok, melyek ez idő alatt Kínát ellátták nyersanyagokkal, mint Ausztrália vagy Brazília, szinte nem is érzékelték a válságot – szemben Európával vagy az Egyesült Államokkal, ahol a válság már állami szinten is jelentkezik – az állami hitelállomány folyamatos növekedésével és törlesztésének problémáival. A hitel törlesztését az infláció szabadon engedése mellett fel lehetne gyorsítani, de például az európai pénzügyi norma az infláció alacsony szinten tartását írja elő. 

Harvey a kapitalizmus rendszerének megreformálásához a pénzügyi szektor közhasznú rendszerként való újraszervezését, energiahatékonyságot, az oktatás szerepének növelését látja kiindulópontként.  Ugyanakkor többször kifejtette írásaiban is, hogy a társadalmi igazságosság felé tendáláshoz erős társadalmi igény és ezt képviselő és hozzá keretet adó politikai erő szükséges. 

A konferencia második felében egyre több kérdést tett fel a közönség Harvey felé, leginkább Kína szerepéről, Harvey további elképzeléseiről a városi teret illetően, az internet valójában formál-e egy új teret az ő meglátásában. Ha minden kérdésre és válaszra nem is került sor, Harvey megközelítése, a világban zajló események és jelenségek összekapcsolása és magyarázatuk Harvey specialitása, mellyel külön stílust teremt. S legfőképp gondolkodásra és további kérdések megfogalmazására serkent.

Laza Julia

ELTE geográfus

Sorbonne Paris IV – WSUF Marketing-Management az EU intézményeiben