Métropoles különszám: alternatív városfejlesztési szakpolitikák

We are planning a special issue of Métropoles (a journal of urban studies which publishes articles written either in French or English) on alternative urban development policies. Abstracts should be sent by the 31st of March 2013. Please find below the complete call and feel free to circulate it widely!

Kind regards,

Max Rousseau

Many urban scholars have argued that the last three decades have been characterized by dynamics of homogenization and standardization of urban policies around entrepreneurial objectives (Harvey, 1989, Hall and Hubbard, 1996; Moulaert et al., 2005). These processes have been accompanied by the dissemination of “good practices” (Espaces et Sociétés, 2007) such as “cultural-led regeneration projects”, the construction of business districts, the creation of shopping centers, recreational facilities or new transport infrastructures, the policies of urban sustainability, the hosting of major sport events or the strategies to enhance image through urban marketing, etc. All these policies and urban projects seem to pursue the same objective: to (re)develop the city by making it more attractive to the post-Fordist firms and mobile social groups (high-skilled students, the "creative class", tourists ...) in order to strengthen its position in the new international division of production and consumption. This trend is the product of the interaction of several dynamics such as the introduction of neoliberal dogma in urban governance (Brenner and Theodore, 2002; Béal and Rousseau, 2008), the acceleration of the flow of ideas and concepts among urban elites (McCann and Ward, 2011; Peck, 2011), the weakening of the link between local governments and urban societies (Pinson, 2009) or the rise of the financial sector in the production of urban spaces (Renard, 2008; Aalbers, 2012). Amid the ongoing destabilization of the economic base of many cities, these factors explain why key actors in urban governance rely increasingly on mainstream solutions whose effectiveness are only validated by the debatable success of highly specific – and arguably unrepeatable – models such as the widely publicized cases of Glasgow (culture), Hamburg (creative industries) or Barcelona (prestigious sporting events). Recent researches also demonstrate that this trend is not confined to the cities from the global North. The neoliberal "best practices" also spread in the global South, leading to the implementation of entrepreneurial urban development strategies in Africa (Murray, 2011; Myers, 2011), Latin America (Portes and Roberts, 2005) and Asia (Wu, 2003; Broudehoux, 2007; Dupont, 2011).

However, this generalization of mainstream strategies should not obscure the existence of alternative urban development policies. By "alternative", we mean the set of initiatives, projects or strategies supported by the local authorities and that seek to redirect urban development away from the entrepreneurial model. These alternative urban policies have three main characteristics:

1. They are not designed in a top-down perspective or by policy circles dominated by senior politicians, experts or businessmen. Alternative urban policies are elaborated in a bottom-up perspective in which urban society – including the most disadvantaged social or ethnic groups – is the driving force.
2. They are not only organized through market mechanisms. Alternative urban policies are not primarily intended to support pre-existing growth dynamics. Rather, they seek to establish political or "social" regulations in order to limit "uneven development" in contemporary cities.
3. They are not intended to rebuild the city for the more affluent social groups or for the "visitor class" (Eisinger, 2000), but above all for the people already present in the city. Alternative urban policies differ from neoliberal urban policies insofar they use public resources to address the situation of disadvantaged groups, without the intervention of the so-called "trickle-down effect".

Alternative urban development policies are heterogeneous in their objectives (redistribution, preservation, etc.) and in the nature of the municipal resources they use (planning decisions, financial support of local initiatives, transfers of expertise etc.). They may relate to various fields such as urbanism (de-growth strategies, land trusts, anti-gentrification or anti-speculation initiatives, etc..), local economy (alternative local currencies or local exchange systems, cooperative firms, etc..), finance (tontines, credit unions operating at the scale of the district or the city, etc..), environment ("transition town" movement, free public transport initiatives, etc..), food supply (urban agriculture, local food systems, etc..) or governance (participatory budgets, self-management, etc.).

Are local government forced to design and implement neoliberal urban development policies? This special issue considers that the relative decline of the state in the regulation of the economy and society and the current economic crisis could open a space for the development of alternative urban strategies. If there is now a substantial literature on entrepreneurial urban strategies, academic work on alternative urban development policies is less developed. Despite some interesting case studies, there are only few systemic analyses which try to draw more general conclusion regarding the development of alternative urban policies.

The purpose of this special issue is to contribute to fill this gap. It seeks to bring together articles, covering cities from the global North as well as the global South, which meet at least one of the four following objectives:

1. Describing alternative urban development policies through case studies. What are the contents and objectives of these policies? How and why have they emerged? What kind of actors and groups are involved in these policies?
2. Contextualizing alternative urban development policies. We expect articles questioning the socio-political and economic conditions triggering the emergence, implementation and stabilization of these policies. Are they more likely to emerge in cities with specific characteristics? Does the presence or the absence of any peculiar actors play a role?
3. Evaluating alternative urban development policies. How does their content differ from mainstream urban development policies? Do these policies still fulfill their original objectives? What dangers lurk them, and ultimately, are they doomed to be institutionalized?
4. Developing conceptual or theoretical approaches for answering the question why and how alternative urban development policies could be developed and successfully implemented in particular urban settings. How to conceptualise the opportunities which allow local actors to find and to pursue their own development strategy in a world dominated by a small number of hegemonic neo-liberal ideas? Why do local actors still have choices?

Métropoles is an open access journal of urban studies which is indexed by the French agency for the evaluation of research in Geography and Town Planning, Sociology and Political Science. http://metropoles.revues.org

Abstracts should be sent by the 31st of March 2013. They can be either written in French or English. They should be directly sent to the managing editor of Métropoles, Deborah Galimberti (deborah.galimberti[at]gmail.com). A copy should also be sent to the two coordinators of this special issue: Vincent Béal (vbeal[at]unistra.fr) and Max Rousseau (max.rousseau[at]cirad.fr).

Authors will be notified of the acceptance of their abstract by the 15th of April 2013, at the latest.

The definitive manuscripts should be submitted to the journal by the 16th of September 2013. They can be either written in English, French, Spanish, Italian, Portuguese or German. The definitive version of the articles accepted for publication should however be written in English or French. The charge of the translation is the author’s responsibility.

The articles should comprise between 8.000 and 10.000 words (including references).

Presentation standards and information for the authors can be found on the website of the journal: http://metropoles.revues.org

Józsefváros újjáépül

Józsefváros újjáépül: október 4-én került fel a promóciós videó a polgármesteri hivatal honlapjára és a youtube-ra (az eredetit "nem listázott videóként" nem tudtam közvetlenül innen posztolni, de valaki újra felrakta rendesen), a polgármester, Kocsis Máté (Jobbik) pedig kijelentette: Józsefvárosnak egyetemvárossá kell válnia. Tulajdonképpen "tabukat döntöget" a polgármester úr, hiszen szerinte efféle "tabu téma volt a parkolás saját kézbe vétele, a Teleki és a Józsefvárosi piac lebontása, ez utóbbi évente 15-20 milliárd forint adókiesést okoz az államnak, de a kerület közbiztonságának „rákfenéje” is egyben." Ami pedig a tisztességet és a biztonságot illeti, "a kispénzű emberek igényei mögé senki ne bújtassa az alvilág fegyverkereskedelmét, az illegális, hamisított és veszélyes árukon szerzett milliárdokat", "az önkormányzat helyet fog biztosítani a tisztességes eladóknak, de aki nem ebbe a körbe tartozik, az "kösse fel a gatyáját"." Ámen.

Városrehabilitáció, dzsentrifikáció. Az előbbi mindenki fülében kellemesen cseng, az utóbbi már kissé idegen, legfeljebb szociológusok, városkutatók stb. számára mond valamit. Márpedig a kettő ugyanazt jelenti, csak másképpen - Janus egyik és másik arcát képezi a két fogalom. Jól mutatja azt az osztályküzdelmet, amely egy jobb környezetre vágyó (feltörekvő) középosztály, a helyi (városi és kormányszinten támogatott) politikai vezetés és a magántőke-beruházások szövetsége és a szegényebb munkásosztály, a depriváltak, kisebbségiek, a(z általában helyi szegényeket kiszolgáló) migráns munkaerő között fennáll (megdobva persze az erre telepedő bűnözéssel, illegális és korrupt hálózatokkal). A videó ugyanakkor rengeteg szempontból igazi csemegének számít, hiszen egyszerre egy bizonyos csoportok által konstruált reprezentációja a környéknek és az ott élő embereknek, és egyszerre egy politikai eszköz, valakiknek üzen, valakiket szólít meg. Egy olyan narratívát épít fel, amelyben minden egyes ismert kiemelt problémakör egy koherens történetben kerül elhelyezésre. Ezt további mesélők, válogatott celebek is erősítik, akik teljesen jogosan elégedettek az új környezettel, lubickolva a fellendülés atmoszférájában. Méghozzá a narratíva igen grandiózus, a szokásos - igen intenzív - "nemzeti érzületre" van felfűzve, amelynek fő szószólója természetesen Viktor maga. Márpedig ez a történet tisztán politikai, nem gazdasági, nem is társadalmi természetű, a magyarázatok pedig roppant egyszerűek: a "múlt" aranykorában "Józsefvárosból indultak a forradalmak", hiszen írók, költők, rendkívül kulturált (magyar órán tanult, "igazán nemzeti") emberek laktak itt, akik a ma nagy keresletnek számító változás lángoszlopai voltak. Alas, az '56-os forradalom után a komcsi vezetés évtizedekig büntette a kerületet a felújítások, fejlesztések, beruházások elvonásával, és ezért olyan szar most minden. Nem mintha nem lenne ebben a történetben igazság (hiszen azért ilyen nagyszerű), egyébként amikor én Annával kint voltam "terepmunkán" (homlokzatszemle), maguk a helyiek közül is panaszkodtak erre. Ugyanakkor a "helyi" és a "globális" folyamatok kölcsönös értelmezésének a hiányára vall, amikor egyfajta "posztszocialista" provincializmusként (helyi előnyök megszerzése érdekében) pusztán a helyi politikát okolják olyan folyamatokért, amelyek általánosabb összefüggések miatt (is) keltek életre. Ez a "szocialista" és "kapitalista" gazdaságok (valós és konstruált ellentétének) megfelelő értelmezése, elhelyezése miatt is elég fontos. Na, de visszatérve, érdekes átgondolni, hogy a különböző társadalmi csoportok és problémák (bűnözés, hajléktalanok; "a hajléktalanságból úgy lehet kikeveredni, hogyha dolgozik valaki") hogyan kerülnek bemutatásra a "pionír" visszafoglaló munkálatok, a revitalizáció vizualizációja és elbeszélése közepette. Ezt most az olvasókra bízom.

Szocialista és poszt-szocialista urbanizáció AAG szekció

Nos, találtam egy másik nagyon érdekes AAG szekciót is, amely a szocialista és poszt-szocialista urbanizáció kérdésével foglalkozik, és ahogyan olvashatjátok az összefoglalóban: úgy általában. Tehát mind a jelenlegi "szocialista" rendszerek városaival, mind a múltbeli "szocialista" rendszerek, kormányok városfejlesztésével, a 20. századi urbanizációs ideológiák hagyatékával is foglalkozni akarnak, és eleve a "szocializmus" jelentését átfogóan a szociáldemokráciától az államszocializmusig értelmezik. A felhívás azért is különösen izgalmas - azon túl, hogy a térségünk ebben a kérdésben közvetlenül érintett -, mert azt írja, hogy a neoliberalizmus válságára adott válaszként újabb alternatívákat kell keresnünk, ennek érdekében pedig a szocialista modellek hagyatékának kritika újraértékelése szükséges. Szerintem ez egy elég problematikus vállalkozás, talán jól mutatja a "nyugati" akadémiai baloldaliság ellentmondásos viszonyulását az ún. "szocialista modellekhez", tehát hogy meg akarnak belőle tartani valamit, mégis tudják, hogy nem szabad átállni a sötét oldalra (hiszen "történtek csúnya dolgok" stb.). A valós probléma inkább az, hogy a (mondjuk weimari) szociáldemokráciának már nagyon kevés köze volt a (mondjuk bolsevik/szovjet) államszocializmushoz, még ha a 20. század modernizmusában részben átfedésben is vannak, amely a szerzők figyelmének középpontjában van.

Call for Papers

Association of American Geographers

Los Angeles 9 -- 13 April 2013

"Socialist and post-Socialist Urbanisms: Critical Reflections; Comparative

Perspectives"

Douglas Young, York University, Toronto

Lisa Drummond, York University, Toronto

Urban life in the 21st century has been shaped in quite significant ways by the thoughts, practices, ideologies and social organization of the 20th century. We seek papers that focus on the urban legacies of 20th century socialism and explore their impact on urban policy, spatial form and everyday life in the 21st. With the neoliberal model of city-building appearing to be in crisis mode and new approaches to urban issues urgently needed, we consider the possibility that a critical reassessment of the legacies of socialist models could provide valuable lessons for urban policy makers and citizens alike.

Actually existing socialism has taken many forms ranging from social democracy to repressive state socialism. The common thread of the 'social' that runs through them all is a commitment to the modernist idea of universal progress, a desire to create a socially de-differentiated society, and a heightened degree of state intervention in processes of city-building and urban governance. We seek papers that explore urban areas representing some of those variations of socialisms as well as variations in their fates. These could be cities that are socialist today, cities in countries that are transitioning to market socialism, post-socialist cities, and cities in neo-liberalizing former social democracies.

We particularly welcome papers that will contribute to the development of comparative perspectives (for example, Asia and Europe) if not within individual papers then from the sum of papers on the panel as a whole.

Papers could explore a wide range of topics including urban planning, housing, social policy, community development, local politics, economic restructuring and political ecology.

Please send abstracts of no more than 250 words to Douglas Young (dogoyo[at]yorku[dot]ca) and Lisa Drummond (drummond[at]yorku[dot]ca) by 8 October.

Városfejlesztési, szakpolitikai minták és modellek mobilitása: új kutatói honlap

Van egy honlap, amely a különböző városfejlesztési szakpolitikákkal (ezen túl/belül pedig a drogpolitikával, hajléktalanokkal, prostitúcióval), de kifejezetten a szakpolitikák mobilitásával (policy mobilities), terjedésével és adaptálásával foglalkozik (kik mozgatják ezeket?). Társadalomföldrajzosok csinálják: Kevin Ward, Ian Cook, Eugene McCann, Cristina Temenos, Tom Baker. A honlapon a szerzők által a témában írt cikkek is letölthetők!

Eugene McCanntól van erről egy bemutatkozó cikk. Ebben kifejti az "agendát":
 

"My conceptual startingpoint is to take seriously the fixity-mobility dialectic in order to understand policy transfer not in terms of the voluntaristic acts of unconstrained, rational transfer agents freely ‘scanning’ the world for objectively ‘best’ practices and not by focusing on and fetishizing policies as naturally mobile objects. Rather, the circulation of policy knowledge is paradoxically structured by embedded institutional legacies and imperatives (e.g., by longstanding policy paradigms, pathdependencies, ideologies, and frames of reference and/or by external forces, like politicaleconomic restructuring, which often necessitate the easiest, fastest, and most politically feasible transfers). These contexts condition the field of policy transfer as social, relational, and powerladen (Peck and Theodore, 2008)."
 

Ez a cikk egyébként Fort Worth (USA, TX) esetével foglalkozik, ahol a városfejlesztési politikát Vancouverről mintázták. Kifejezetten a belvárosi lakóövezet kompakt tervezésétől lett világhírű a vancouveri modell várostervezői körökben, hiszen ez az egyik legsűrűbben lakott belvárosi térséget hozott létre, egyben az egyik legmagasabb lakásárakkal, miközben sétálóutcákkal és biciklivonalakkal, vízközpontúsággal, vegyes használatú zónák kialakításával egy "élhető" és "fenntartható" (ergo sikeres) város arculatát kölcsönözte. Hogy hogyan is ment végbe ennek a modellnek az adaptációja Fort Worthben, hogy hogyan alakultak ki a kapcsolatok, és hogyan kell elképzelni az átvétel folyamatát, arra választ kaptok a cikkben.