Progresszív feminizmus

Megtörve a rendkívüli elfoglaltságokból fakadó csendet (és nem csak a facebook oldalra posztolgatva), van ez az izgalmas progresszív feminista tumblr. Ha már feminizmus, érdemes a feminista szemlélet ismeretelméletére is gondolnunk, és legyünk ebben kellően posztmodernek, azaz vegyük figyelembe a képzett tudás és a hatalom kapcsolatát! Részlet tehát egy erősen ajánlott cikkből (Andrew Gitlin és Audrew Thompson: A tudás elismerési terének megteremtése a feminista pedagógiában. Educational Theory, 1995. tavasz, 45. évfolyam, 2. szám):

"A pedagógia felülvizsgálata során a posztmodern feministák a tudás kérdésére is összpontosítottak. A kritikai pedagógiát olyan megközelítésnek tekintik, mely a felvilágosodás feltevéseihez kapcsolódik és ezeket fogadja el, melyek közül központi szerepet játszik a végső, egységes igazság keresése. Bár ezen feministák elismerik, hogy a pedagógia kritikai megközelítése a legtöbb egyéb pedagógiai hagyományban ismeretlen politikai tudás létrehozására törekszik, az ilyen tudást egy olyan irányadó narratíva megteremtésére irányuló folyamat részének is tekintik, mely teljes, végleges magyarázattal szolgál az elnyomó társadalmi kapcsolatokra. Ezzel szemben a posztmodern feministák célja olyan pedagógiák kialakítása, melyek olyan tudást teremtenek, mely „elutasítja a történelem maszkulinista alanyát mint minden igazság letéteményesét.” Ez nem azt jelenti, hogy a létrejött tudás az alapigazság ellen szól vagy határozatlan; az ilyen tudás inkább a különbség alapjain nyugszik, a különbség pedig „egy női alany egyedi, feltörekvő és konfliktusteremtő történelmére” alapul. A tudás tehát „mindig ideiglenes, nyitott és relatív”, amennyiben „egy elmélet, egy elemzési módszer, illetve az alany egyféle felfogása nem alkalmazható valamennyi kontextusban valamennyi nőre problémamentesen." Összefoglalva: mivel ezek a feministák a hatalmat úgy tekintik, hogy azt részben olyan folyamat keretében gyakorolják, melyben az irányadó narratívákat normatív igazságként fogják fel, a tudás utáni kutatásuk önreflexívebb, és ezért nyitottabb, mint a kritikai pedagógiáké. A posztmodern feminista episztemiológia a tudás olyan alternatív formájára irányul, mely esszencialista jellegű, és a legitimitásról és a fontosságról való maszkulinista feltevéseket tükrözi." (3. o.)

Aki pedig tudásra szomjazván, ennek háttereként a tudományban, a tudományfilozófiában megfogalmazódó feminista szemléletről szeretne egy mélyebb összefoglalót, egy kedves ismerősöm és tanárom korai dolgozatát tudom ajánlani.

Radikális/kritikai oktatás blogok

Ami az oktatást illeti, van egy rakás (leginkább amerikai) blog, amelyet alapvetően tanárok vezetnek, és tanárokról meg az oktatás problémáiról, oktatáspolitikai kérdésekről szólnak. Ám nem is akárhogyan, hiszen kifejezetten kritikai, radikális szemléletben, azaz a cselekvés, az aktivizmus és a hatalmi viszonyok kérdései kerülnek előtérbe. Milyen lehetőségei vannak a kritikai pedagógiának, a radikális oktatásnak? Megvalósítható-e a posztmodern "demokratikus" oktatás? Hogyan erősítsük a politikai érzékenységet és a társadalmi részvételt a diákokban?

http://blogs.ubc.ca/ices/

http://teachersaschangeagents.wordpress.com/

http://academeblog.org/

http://teacherstalkback.blogspot.com/

http://www.t4sj.org/

http://teacherevolution.wordpress.com/

http://radicalteacherblog.wordpress.com/

http://www.nycore.org/

http://www.edliberation.org/

Kérdések arról a problémáról, hogy a tankönyvek politikai ideológiákat tartalmaznak, hiszen az oktatást alapvetően az állam felügyeli, tehát az állami/nemzeti szinthez kötődő érdekek szerint vannak megírva. Ez ahhoz a kérdéshez vezet el, ami - bár már többször felmerült az idők során - elsősorban a posztmodern történelemszemlélet révén került előtérbe, hogy a "grandnarratívák" univerzalizáló elbeszélései mennyiben fedik el mások (a "Másik") történeteit és (saját) megélt tapasztalatait, azaz történelmi valóságát. Ahogyan a TeachersAsAgents blog szerzője is írja, az oktatás több tankönyvben kifejezetten "egyoldalú", vagy éppen "rasszista":

"Education is inherently political, and by extension, teaching as well.  The very curriculum we use, the standards that guide our planning, the textbooks assigned by the district, present a political agenda.  One could make the argument that no knowledge is objective, which I believe as well, but one has merely to flip through the pages of a McGraw Hill or Pearson US History textbook to see that there is a blatant political slant–one that presents a one-sided, white-washed view of history, intended to build nationalistic sentiment (the very reason US History began being taught in our schools in the first place).  An even uglier agenda of this content, some might argue, is to gloss over the brutal, but unescapable, reality of our violent and inhumane beginnings as a nation, the long-term genocide of Native Americans, and the imperialistic moves of the last few hundred years (disguised under euphemisms like “Manifest Destiny”).  Still uglier are the events that were glaringly absent from my textbooks, like the internment of Japanese Americans during World War II and the even more recent forced sterilization of Native American women.  One can only conclude (since what is found between the covers of these books has been judged to be what is appropriate for the learning of our children) that these events are issues that the powers that be would rather our children not engage with."

A Teache(R)evolution blogon pl. van egy tök jó órai anyag/terv arra vonatkozóan, hogyan beszéljenek a KONY-ügyről, az azt popularizáló média kritikai vizsgálatán keresztül.

Böngészgessétek őket!