Mi nyilvánvaló és miért nem az

Az egyik kedvenc kis idézetem:

"Valószínűleg nem lepődnél meg az egyik csoporttársad döntésén, hogy a népsűrűség regionális különbségeiről írjon egy tanulmányt, hiszen ez egy "nyilvánvaló" témának számít abban az elfogadott szemléleti körben, amely a földrajzot képezi. Ám miért kellene, hogy ez a téma a földrajztudomány szervezetéhez tartozzon? Mindössze azzal válaszolni, hogy ez jól illeszkedik az elfogadott földrajzi gondolatok csoportjába, csupán hagyományhoz és tekintélyhez való folyamodás. Miért kellene, hogy korlátozzon ez a hagyomány a kutatási témáid és kutatási módszereid kiválasztásában? Amint feltetted ezt a kérdést, máris kitártad az ajtót a filozófiai megvitatás előtt."

„You would probably not be surprised by a classmate's decision to do a paper on regional variations in population density because it is an 'obvious' topic within the accepted conceptual nexus that forms geography. Yet why should this topic be included in the geographic enterprise? To answer only that it fits within the cluster of accepted geographic ideas is an appeal to tradition and authority. Why should you be bound by this tradition in the choice of research topics and research methods? In asking this question, you have opened the door for philosophic discussion.”

(Michael R. Hill, Positivism: A 'Hidden' Philosophy in Geography. In: Harvey, Milton E. - Holly, Brian P. (eds.) Themes in Geographic Thought, Croom Helm, 1981, p. 40)

Progresszív feminizmus

Megtörve a rendkívüli elfoglaltságokból fakadó csendet (és nem csak a facebook oldalra posztolgatva), van ez az izgalmas progresszív feminista tumblr. Ha már feminizmus, érdemes a feminista szemlélet ismeretelméletére is gondolnunk, és legyünk ebben kellően posztmodernek, azaz vegyük figyelembe a képzett tudás és a hatalom kapcsolatát! Részlet tehát egy erősen ajánlott cikkből (Andrew Gitlin és Audrew Thompson: A tudás elismerési terének megteremtése a feminista pedagógiában. Educational Theory, 1995. tavasz, 45. évfolyam, 2. szám):

"A pedagógia felülvizsgálata során a posztmodern feministák a tudás kérdésére is összpontosítottak. A kritikai pedagógiát olyan megközelítésnek tekintik, mely a felvilágosodás feltevéseihez kapcsolódik és ezeket fogadja el, melyek közül központi szerepet játszik a végső, egységes igazság keresése. Bár ezen feministák elismerik, hogy a pedagógia kritikai megközelítése a legtöbb egyéb pedagógiai hagyományban ismeretlen politikai tudás létrehozására törekszik, az ilyen tudást egy olyan irányadó narratíva megteremtésére irányuló folyamat részének is tekintik, mely teljes, végleges magyarázattal szolgál az elnyomó társadalmi kapcsolatokra. Ezzel szemben a posztmodern feministák célja olyan pedagógiák kialakítása, melyek olyan tudást teremtenek, mely „elutasítja a történelem maszkulinista alanyát mint minden igazság letéteményesét.” Ez nem azt jelenti, hogy a létrejött tudás az alapigazság ellen szól vagy határozatlan; az ilyen tudás inkább a különbség alapjain nyugszik, a különbség pedig „egy női alany egyedi, feltörekvő és konfliktusteremtő történelmére” alapul. A tudás tehát „mindig ideiglenes, nyitott és relatív”, amennyiben „egy elmélet, egy elemzési módszer, illetve az alany egyféle felfogása nem alkalmazható valamennyi kontextusban valamennyi nőre problémamentesen." Összefoglalva: mivel ezek a feministák a hatalmat úgy tekintik, hogy azt részben olyan folyamat keretében gyakorolják, melyben az irányadó narratívákat normatív igazságként fogják fel, a tudás utáni kutatásuk önreflexívebb, és ezért nyitottabb, mint a kritikai pedagógiáké. A posztmodern feminista episztemiológia a tudás olyan alternatív formájára irányul, mely esszencialista jellegű, és a legitimitásról és a fontosságról való maszkulinista feltevéseket tükrözi." (3. o.)

Aki pedig tudásra szomjazván, ennek háttereként a tudományban, a tudományfilozófiában megfogalmazódó feminista szemléletről szeretne egy mélyebb összefoglalót, egy kedves ismerősöm és tanárom korai dolgozatát tudom ajánlani.