Józsefváros újjáépül: október 4-én került fel a promóciós videó a polgármesteri hivatal honlapjára és a youtube-ra (az eredetit "nem listázott videóként" nem tudtam közvetlenül innen posztolni, de valaki újra felrakta rendesen), a polgármester, Kocsis Máté (Jobbik) pedig kijelentette: Józsefvárosnak egyetemvárossá kell válnia. Tulajdonképpen "tabukat döntöget" a polgármester úr, hiszen szerinte efféle "tabu téma volt a parkolás saját kézbe vétele, a Teleki és a Józsefvárosi piac lebontása, ez utóbbi évente 15-20 milliárd forint adókiesést okoz az államnak, de a kerület közbiztonságának „rákfenéje” is egyben." Ami pedig a tisztességet és a biztonságot illeti, "a kispénzű emberek igényei mögé senki ne bújtassa az alvilág fegyverkereskedelmét, az illegális, hamisított és veszélyes árukon szerzett milliárdokat", "az önkormányzat helyet fog biztosítani a tisztességes eladóknak, de aki nem ebbe a körbe tartozik, az "kösse fel a gatyáját"." Ámen.
Városrehabilitáció, dzsentrifikáció. Az előbbi mindenki fülében kellemesen cseng, az utóbbi már kissé idegen, legfeljebb szociológusok, városkutatók stb. számára mond valamit. Márpedig a kettő ugyanazt jelenti, csak másképpen - Janus egyik és másik arcát képezi a két fogalom. Jól mutatja azt az osztályküzdelmet, amely egy jobb környezetre vágyó (feltörekvő) középosztály, a helyi (városi és kormányszinten támogatott) politikai vezetés és a magántőke-beruházások szövetsége és a szegényebb munkásosztály, a depriváltak, kisebbségiek, a(z általában helyi szegényeket kiszolgáló) migráns munkaerő között fennáll (megdobva persze az erre telepedő bűnözéssel, illegális és korrupt hálózatokkal). A videó ugyanakkor rengeteg szempontból igazi csemegének számít, hiszen egyszerre egy bizonyos csoportok által konstruált reprezentációja a környéknek és az ott élő embereknek, és egyszerre egy politikai eszköz, valakiknek üzen, valakiket szólít meg. Egy olyan narratívát épít fel, amelyben minden egyes ismert kiemelt problémakör egy koherens történetben kerül elhelyezésre. Ezt további mesélők, válogatott celebek is erősítik, akik teljesen jogosan elégedettek az új környezettel, lubickolva a fellendülés atmoszférájában. Méghozzá a narratíva igen grandiózus, a szokásos - igen intenzív - "nemzeti érzületre" van felfűzve, amelynek fő szószólója természetesen Viktor maga. Márpedig ez a történet tisztán politikai, nem gazdasági, nem is társadalmi természetű, a magyarázatok pedig roppant egyszerűek: a "múlt" aranykorában "Józsefvárosból indultak a forradalmak", hiszen írók, költők, rendkívül kulturált (magyar órán tanult, "igazán nemzeti") emberek laktak itt, akik a ma nagy keresletnek számító változás lángoszlopai voltak. Alas, az '56-os forradalom után a komcsi vezetés évtizedekig büntette a kerületet a felújítások, fejlesztések, beruházások elvonásával, és ezért olyan szar most minden. Nem mintha nem lenne ebben a történetben igazság (hiszen azért ilyen nagyszerű), egyébként amikor én Annával kint voltam "terepmunkán" (homlokzatszemle), maguk a helyiek közül is panaszkodtak erre. Ugyanakkor a "helyi" és a "globális" folyamatok kölcsönös értelmezésének a hiányára vall, amikor egyfajta "posztszocialista" provincializmusként (helyi előnyök megszerzése érdekében) pusztán a helyi politikát okolják olyan folyamatokért, amelyek általánosabb összefüggések miatt (is) keltek életre. Ez a "szocialista" és "kapitalista" gazdaságok (valós és konstruált ellentétének) megfelelő értelmezése, elhelyezése miatt is elég fontos. Na, de visszatérve, érdekes átgondolni, hogy a különböző társadalmi csoportok és problémák (bűnözés, hajléktalanok; "a hajléktalanságból úgy lehet kikeveredni, hogyha dolgozik valaki") hogyan kerülnek bemutatásra a "pionír" visszafoglaló munkálatok, a revitalizáció vizualizációja és elbeszélése közepette. Ezt most az olvasókra bízom.
