Most már egy teljes hét telt el szombat (szept. 29.) óta, tehát azóta, hogy elhunyt Neil Smith. Ezalatt az idő alatt egyre szaporodtak a megindító megemlékezések tanítványaitól, barátaitól, kollégáitól, vagy egyszerűen csak azoktól, akik csak futólag, vagy egyáltalán nem is találkoztak vele (mint én), de ismerték személyét, elismerték munkásságát, olvasták őt. Már aznap írtam, hogy elment, illetve okt. 2-án írtam az első megemlékező bejegyzést, most azonban ismét írok, talán kicsit bővebben. Nemcsak azért írom ezt a bejegyzést, mert éppen a napokban, és még most is - pont így alakult - az eredetileg 1984-ben (később 1990-ben és 2008-ban újra) kiadott Uneven Development: Nature, Capital and the Production of Space könyvét olvasom, amit a Loughborough campus egyetemi könyvtárából vettem ki (mivel otthon fizikai formájában - még mindig - nem elérhető). Neil nekem nagyon sokat tanított ebben a meghatározó hatású, alapműnek számító könyvében, és ebben a tekintetben talán Harvey Marx kurzusához tudom hasonlítani. Szóval nemcsak azért írom, mert bár reméltem, hogy a Frankfurtban megrendezett, legutóbbi kritikai földrajzos konferencián találkozom vele, ám erre éppen nem jött el... hanem azért is, mert tényleg nagyon sajnálom, hogy már mások sem fognak vele találkozni Magyarországon, hogy már nem fog tudni eljönni (ahogyan a Nemzetközi Kritikai Geográfiai Konferencián tette Békéscsabán, 2002. június 25. és 30. között), és már nem tudja személyesen inspirálni a hazai új generációt, pedig itthon nagy szükség lenne erre, és sokan várták. Szeretném ezért, ha a blogon keresztül minél többen, jobban megismernék. Végül pedig kedves barátom, Timár Judit miatt is írom, akinek egy szerencsés véletlen nyomán lett a mentora, és aki sokat (de Judit: talán még nem eleget!) mesélt már nekem róla. Nekem személyesen ezt írta róla:
"Végül is őrült szerencsésnek érzem magam, hogy - mint valaki írta - az útjaink kereszteződtek, s a barátomnak tudhattam. Kívánom, hogy Ti is találkozzatok ilyen briliáns elmével s egyben nagyszerű EMBERREL, aki már azzal is inspirál és energiát önt belém, ha csak rá gondolok!"
Neilnek persze több tanítványa is volt, és többek között tőlük is érkeznek még mindig a CUNY honlapján a megemlékező hozzászólások, ezek "üzenetek" és "megemlékezések" részre vannak osztva (utóbbira írt Judit is). Ezeket érdemes elolvasni, hogy jobban megértsük, (kinek) kit is veszítettünk el. Az Antipode folyóirat írt egy összefoglalót Neil munkásságáról, hasonlóan tette az alma matere (a skót University of St. Andrews), megemlékezett róla a Verso kiadó, a vancouveri The Mainlander, a német Gentrification blog, valamint a The City blog egy podcast-ot hozott létre emlékére, és még sokan mások is írtak róla néhány kedves sort. Talán az egyik legjobb összefoglaló (nagyon ajánlott!) mégis Tom Slater írása, hiszen minden aspektusában áttekinti Neil személyiségét, tevékenységét. Egyre több anyagot tesznek elérhetővé munkásságából, ezekről a linkekről a CUNY honlapján van egy jó összefoglaló.
Összegyűjtöttem néhány videót is, amelyekben ő szerepel, beszél, előad. Talán lenne több is, de azt hiszem most ezek is bőven megteszik. Ha már említettem a Marx kurzust: ennek a bevezető, első előadása előtt éppen Neil interjúzza David Harvey-t A tőke tanításáról (minden egyes előadás előtt folytatják az interjút a könyv adott részeiről). Azok, akik még nem tudnák - itt a bemutatkozásakor el is mondja -, Neil éppen Harvey tanítványa volt. Szomorú dolog belegondolni, hogy végül a mester élte túl a tanítványt.
Igazi kuriózum szerintem az alábbi 1984-es videófelvétel, ahol - mindössze 30 évesen - a USA Today újságot olvassa fel (egy ideig), és ennek kapcsán beszél a földrajzról, annak szerepéről a politikai életben, az ideológia lényegéről, és egyéb nagyon érdekes dolgokról. (Vicces ezt úgy nézni, ahogyan az említett könyvét is úgy olvasni, hogy én kb. ekkor születtem.)
 |
| Videó itt! |
A következő videókban Neil egy egyetemistákból szerveződő sztrájkcsoporthoz csatlakozott New Yorkban, és hozzájuk beszél, velük beszélget több témáról: az aktivizmusról és élményeiről, a bolognai rendszerről (mint a felsőoktatás privatizációs törekvése - erről konkrétan írt egy cikket is, amire itt utal a "sausage factory"-val), Obama politikájáról, a válság természetéről, vagy éppen csak mesélget. Ez a(z összesen három) videó talán a legmegfelelőbb arra, hogy megmutassa Neil inspiráló személyiségét, és azt a közvetlenséget, amellyel környezete felé fordult.
Az alábbi videó ugyaninnen van, de itt a "szocialista ábécét" adja éppen elő, ami igencsak szórakoztató. :) Neil állítólag szeretett nótázgatni, főleg, ha fiatalok inspiráló csoportja vette körül (akik agitálták erre). Akit visszarettentene már a kifejezés maga is, azzal éreztetnem kell, hogy ez a "szocialista" egészen különböző dolgokat jelenthet különböző emberek számára. Neil számára a marxi gondolatok kritikai erejét (amelyekkel szemben ő maga is gyakran erősen kritikus volt) és egy igazságosabb társadalom megteremtését, ám ennek kevés köze van a hidegháborús modernizmushoz, és semmi köze azokhoz a parancsuralmi totalitárius diktatúrákhoz, amelyek közül többen is felhasználták ezt a kifejezést. Ez egy bonyolult kérdés (és ezeknek a "nyugati" gondolkodóknak is bonyolult a viszonya a "szocialista" államokhoz), de mindenesetre "nyugaton" általában egészen mást jelentett a "kritikai baloldaliság", és így a "szocializmus" fogalma is (ami itthon érthetően szitokszó), hiszen a kapitalizmus (és a neoliberalizmus) kritikáját valós demokratikus értékek mentén fejtették ki, így pl. a szólásszabadság, az egyenjogúság, a jogállamiság és a részvételi demokrácia elvei melletti kiállással. Persze Neil mindig is erősen (olykor talán túlzottan) politizáló és gyakran polemizáló, néhol indulatos személyiség volt (ez már az írásaiból is érezhető, érdemes ebben az egyébként hasonlóan "megalkuvást nem tűrően" kritikai Harvey-val összehasonlítani), de az efféle szenvedélyességnek az inspirativitás, a tenni akarás és valójában az emberi szeretet - nem pedig a megkeseredettség - volt az alapja. Ezért lehetett az, hogy oly sokaknak tudott odaadóan segíteni és adni.
Ez pedig a Progress in Human Geography évente megrendezett előadássorozatából van, ahol egy évvel ezelőtt, 2011-ben adott elő, Of Social Interests and Critical Intent: From Ideology to Discourse and Back Again címmel.
Végül az utolsó videóban a Harvard egyetemen a várospolitika és a városi biztonság összefűződéséről beszél, amely a 9/11 óta felerősödő biztonsági intézkedések, pánik és hisztéria révén a városi civil élet közvetlen "túlbiztonságosítását" és militarizálódását okozta. Ez részben a szociális biztonság romlása (amely a 2007-től kibontakozó globális válsággal még inkább felerősödött) miatt kibontakozó létbizonytalanság, félelem és szorongás kezelésére irányult, miközben valójában a kapitalista felhalmozás válságának áttolását jelentette a biztonságpolitika teremtette beruházási szférába, amely végső soron nemcsak, hogy a félelem fenntartásán alapul, hanem a személyi szabadság korlátozását és a városi tér kisajátítását is eredményezte.
Utólag beraktam még egy videót, amely még ebben az évben, február 27-én készült az éves AAG konferencián, New Yorkban (több magyar geográfus is jelen volt ezen a konferencián). Neil egy 1982-es cikkében (“Gentrification and Uneven Development”, Economic Geography folyóirat) merített Friedrich Engels 1872-es pamfletjéből (Zur Wohnungsfrage; The Housing Question), amely a lakáskérdésről szólt, és Neil annak megértésére használja fel, hogy a lakáshiány mennyiben a kapitalizmus működésével velejáró jelenség. Erre az írásra annak idején ő hívta fel a figyelmet cikkében, és a konferencián Engels kritikájának az újraértékeléséről beszél.
Köszönünk mindent, Neil!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése