Egy hete Bina Agarwal indiai közgazdászprofesszor tartott vendégelőadást az egyik (Environment and Development) kurzusomon. Az előadó a decentralizált környezetgazdálkodás lehetőségeiről és előnyeiről beszélt indiai példák alkalmazásával, és rámutatott a téma gender vonatkozására is (pl. milyen érdekkülönbségek figyelhetőek meg a két nem között a közösségi területekkel kapcsolatban).
A két domináns modell (decentralizált és centralizált) hívei között komoly
viták vannak (pl. a neo-malthusiánus Garrett Hardin The Tragedy of Commons című
munkája vs. Elinor Ostrom közgazdasági Nobel-díjas kutató írásai), ráadásul mindkét rendszer
működésére egyaránt vannak sikeres és negatív példák. Amíg Dél-Ázsiában a
decentralizált környezetgazdálkodás jól működik, ugyanez a módszer Haitiban
súlyos környezeti károkat okozott. Ezzel szemben a karib-térség egykori katonai
diktatúráiban létrejött centralizált környezetirányítási rendszerek – a környezet
védelme szempontjából – jól működtek. Vajon milyen tényezők szükségesek, hogy
egy-egy módszer jól működjön, és milyen okai vannak, hogy egyes
országokban sikeresen működő környezetgazdálkodási rendszerek a világ más
részein eredménytelenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése