2012. október 29., hétfő

Bina Agarwal Manchesterben


Egy hete Bina Agarwal indiai közgazdászprofesszor tartott vendégelőadást az egyik (Environment and Development) kurzusomon. Az előadó a decentralizált környezetgazdálkodás lehetőségeiről és előnyeiről beszélt indiai példák alkalmazásával, és rámutatott a téma gender vonatkozására is (pl. milyen érdekkülönbségek figyelhetőek meg a két nem között a közösségi területekkel kapcsolatban).

A két domináns modell (decentralizált és centralizált) hívei között komoly viták vannak (pl. a neo-malthusiánus Garrett Hardin The Tragedy of Commons című munkája vs. Elinor Ostrom közgazdasági Nobel-díjas kutató írásai), ráadásul mindkét rendszer működésére egyaránt vannak sikeres és negatív példák. Amíg Dél-Ázsiában a decentralizált környezetgazdálkodás jól működik, ugyanez a módszer Haitiban súlyos környezeti károkat okozott. Ezzel szemben a karib-térség egykori katonai diktatúráiban létrejött centralizált környezetirányítási rendszerek – a környezet védelme szempontjából – jól működtek. Vajon milyen tényezők szükségesek, hogy egy-egy módszer jól működjön, és milyen okai vannak, hogy egyes országokban sikeresen működő környezetgazdálkodási rendszerek a világ más részein eredménytelenek?


2012. október 23., kedd

"A Pruitt Igoe mítosz" vetítése az Építészeti filmklubban


Aki még éppen ráér, holnap 19:00-kor a Frisco söröző-kávézóban vetítik az Építészeti filmklub keretében "A Pruitt Igoe mítosz" című dokumentumfilmet. Ez a film már harmadik a sorban, a szabad vetítéseket pedig  kéthetente, szerdánként tartják a Kortárs Építészeti Központ, a Társadalomelméleti Kollégium és az Építész Szakkollégium szervezésében. Ha valaki lemaradt volna a tavaszi Budapesti Építészeti Filmnapokon vetített filmekről, annak itt a lehetőség bepótolni ezt egy kötetlen filmezés formájában!


2012. október 22., hétfő

Pályázási és munkaszervezési tanácsok

Találtam valakinél egy hasznos (angol nyelvű) segédletet, amely az akadémiai vagy kutatói szférában folytatott kapcsolatépítés, állásra jelentkezés, ösztöndíjra pályázás, publikációírás, összességében pedig egy hatékony munkarend kialakítása terén ad hasznos tanácsokat.


2012. október 21., vasárnap

A hulladék-újrahasznosítás ellentmondásai

Körülbelül két hete jelent meg egy rövidhír a svédországi hulladékimporttal kapcsolatban, erről a blogon is olvashattunk. Bár elsőre talán furcsának mondható a folyamat (a világ egyik leginkább ’fenntarthatónak’ mondható országa hulladékot importál, hogy azt elégethesse), a ’mainstream environmentalism’ ezt a hulladékkezelési módszert is az újrahasznosítás kategóriájába sorolja. Az újrahasznosítás ellentmondásairól (az általános kritika és az alternatívák hiányáról) nemrég olvastam egy érdekes cikket. A főleg Max Liboiron (a New Yorki Egyetem PhD hallgatója) által szerkesztett blogot nemcsak a hulladék témája, hanem többek között az egyéb környezetpolitikai kérdések, a fogyasztói társadalom és a társadalomtörténet iránt érdeklődők figyelmébe is ajánlom.



2012. október 20., szombat

Harvey a társadalmi mozgalmakról és a közösségi terek problémájáról

Egy korábbi bejegyzésben már említettem Harvey legújabb (korábbi munkáit továbbgondoló) könyvét, a Rebel Cities-t, amely a legutóbbi években kibontakozó, globális léptékű társadalmi mozgalmakról és azok lehetőségeiről, a "közterek" (mint közösségi terek) hiányának problémájáról szól, amely a "városhoz való jog" gondolatának alapját képezi. Erről a könyvéről, projektjéről, a témáról általában beszél az alábbi videókban, az első a baloldali Democracy Now! hírműsorban adott interjúja, a második pedig a London School of Economics-ban megtartott - hosszabb - előadása.



Időfegyelem és munka

Hát igen, a határidőkkel (túl) gyakran meggyűlik a bajom. Na de kinek nem? Harvey pl. a következő sztorit meséli erről (4:02-től), amikor Marx hírös könyve alapján a kapitalizmus rendszere révén társadalmilag konstruált munkaidőről beszél, és arra reflektál, hogy hogyan osztották nekik az észt harvardi vendégprofesszorok az "időfegyelem" szigorú betartatásáról a Johns Hopkins-nál:

"Kedves Herr Dr. Professzor, felkeltette a figyelmünket, hogy immár 6 hónapos késésben van az 'A tőke' kéziratával. Amennyiben nem kapjuk meg a szöveget a következő 6 hónapban, kénytelenek leszünk valaki mást megbízni a megírásával." (levél Marxhoz a lipcsei kiadójától)


Posztszocializmus és posztkolonializmus: a moszkvai afrikai bevándorlók

Találtam egy baromi érdekes (2009-es) cikket, amely a posztszocialista és a posztkolonialista problémaköröket hozza össze az oroszországi, konkrétabban Moszkvában letelepedő afrikai bevándorlók vizsgálatán keresztül. Izgi mi? Itt az absztrakt:

"While Western Europe has a long history of facing and studying the issues of immigration, this phenomenon is still recent for the ex-socialist states and has not been studied sufficiently yet. At the same time, the ‘closed’ nature of the socialist societies, the difficulties of the ‘tran-sitional period’ of the 1990s predetermine the problems in communication between the mi-grants and the population majority, the specific features of the forming diasporas and of their probable position in the receiving societies. The study of African migrants in Russia (particu-larly, in Moscow) recently launched by the present authors consists of two interrelated parts: the sociocultural adaptation of migrants from Africa in Russia on the one hand, and the way they are perceived in Russia on the other. One of the key-points of the study is the formation or non-formation of diasporas as network communities, as a means of both more successful adaptation and identity support."


2012. október 17., szerda

The continuous neoliberalization of higher education and academia in Hungary

Viktor Orbán wants a sustainable and autonomous financial system in higher education, he explained in a speech given today at the Hungarian Rectorial Conference held at the University of Debrecen. Truly this might mark the coming of another wave of the neoliberalization of higher education and the academic sector in Hungary: the former should be financed by ever-more independent and autonomous citizens (fostering a growing urge of citizen decision-making aiming at better investments, and taking up loans to fuel the economy), the latter is "strategically" financed by the state according to efficient and returning research (the continuing marketization of science). Not only will researchers, but also students be more accounted in terms of their performance and "excellence" in order to receive - constantly diminishing - scholarships, in fact their "self-financing" will assure they take on professions that will provide them better opportunities to get jobs (raising again employment and efficiency of the economy), also influencing "a healthy competition" among institutions of education. At least that is the idea, a "good for everybody" principle in hard times of ongoing crisis. I am already afraid to think about at what (human) costs is this actually going to be carried out. After the agressive enserfing of students through obligatory contracts of bonding them to the nation state, Orbán now says that instead of a "you can leave here" message, he would be more familiar with a "you can return here" one. As the article explains:

"He emphasized, that his government does not look hostile upon those Hungarians, who temporarily leave the country to serve their own efforts, but it is unacceptable, that some professions in higher education are training professionals on taxpayers' money for other countries."

Well, I wouldn't personally want to return now. Especially since promising 'national' opportunities mean that I would earn 1/10 the money working in higher education at home (the government greatly depends that), than for example someone here in the UK (of course the domestic private sector would also be much better), but the prices in Tesco are almost the same in both countries. Or am I being too material now? Of course, I simply can't imagine who is going to change our beloved higher education, if it were not for mobile, enthusiastic and existentially independent young scholars, without of course again flooding themselves with another juicy, fat loan of some sort, taken up already during education.

Perhaps related (general) reading would be this.

2012. október 13., szombat

Józsefváros újjáépül


Józsefváros újjáépül: október 4-én került fel a promóciós videó a polgármesteri hivatal honlapjára és a youtube-ra (az eredetit "nem listázott videóként" nem tudtam közvetlenül innen posztolni, de valaki újra felrakta rendesen), a polgármester, Kocsis Máté (Jobbik) pedig kijelentette: Józsefvárosnak egyetemvárossá kell válnia. Tulajdonképpen "tabukat döntöget" a polgármester úr, hiszen szerinte efféle "tabu téma volt a parkolás saját kézbe vétele, a Teleki és a Józsefvárosi piac lebontása, ez utóbbi évente 15-20 milliárd forint adókiesést okoz az államnak, de a kerület közbiztonságának „rákfenéje” is egyben." Ami pedig a tisztességet és a biztonságot illeti, "a kispénzű emberek igényei mögé senki ne bújtassa az alvilág fegyverkereskedelmét, az illegális, hamisított és veszélyes árukon szerzett milliárdokat", "az önkormányzat helyet fog biztosítani a tisztességes eladóknak, de aki nem ebbe a körbe tartozik, az "kösse fel a gatyáját"." Ámen.

Városrehabilitáció, dzsentrifikáció. Az előbbi mindenki fülében kellemesen cseng, az utóbbi már kissé idegen, legfeljebb szociológusok, városkutatók stb. számára mond valamit. Márpedig a kettő ugyanazt jelenti, csak másképpen - Janus egyik és másik arcát képezi a két fogalom. Jól mutatja azt az osztályküzdelmet, amely egy jobb környezetre vágyó (feltörekvő) középosztály, a helyi (városi és kormányszinten támogatott) politikai vezetés és a magántőke-beruházások szövetsége és a szegényebb munkásosztály, a depriváltak, kisebbségiek, a(z általában helyi szegényeket kiszolgáló) migráns munkaerő között fennáll (megdobva persze az erre telepedő bűnözéssel, illegális és korrupt hálózatokkal). A videó ugyanakkor rengeteg szempontból igazi csemegének számít, hiszen egyszerre egy bizonyos csoportok által konstruált reprezentációja a környéknek és az ott élő embereknek, és egyszerre egy politikai eszköz, valakiknek üzen, valakiket szólít meg. Egy olyan narratívát épít fel, amelyben minden egyes ismert kiemelt problémakör egy koherens történetben kerül elhelyezésre. Ezt további mesélők, válogatott celebek is erősítik, akik teljesen jogosan elégedettek az új környezettel, lubickolva a fellendülés atmoszférájában. Méghozzá a narratíva igen grandiózus, a szokásos - igen intenzív - "nemzeti érzületre" van felfűzve, amelynek fő szószólója természetesen Viktor maga. Márpedig ez a történet tisztán politikai, nem gazdasági, nem is társadalmi természetű, a magyarázatok pedig roppant egyszerűek: a "múlt" aranykorában "Józsefvárosból indultak a forradalmak", hiszen írók, költők, rendkívül kulturált (magyar órán tanult, "igazán nemzeti") emberek laktak itt, akik a ma nagy keresletnek számító változás lángoszlopai voltak. Alas, az '56-os forradalom után a komcsi vezetés évtizedekig büntette a kerületet a felújítások, fejlesztések, beruházások elvonásával, és ezért olyan szar most minden. Nem mintha nem lenne ebben a történetben igazság (hiszen azért ilyen nagyszerű), egyébként amikor én Annával kint voltam "terepmunkán" (homlokzatszemle), maguk a helyiek közül is panaszkodtak erre. Ugyanakkor a "helyi" és a "globális" folyamatok kölcsönös értelmezésének a hiányára vall, amikor egyfajta "posztszocialista" provincializmusként (helyi előnyök megszerzése érdekében) pusztán a helyi politikát okolják olyan folyamatokért, amelyek általánosabb összefüggések miatt (is) keltek életre. Ez a "szocialista" és "kapitalista" gazdaságok (valós és konstruált ellentétének) megfelelő értelmezése, elhelyezése miatt is elég fontos. Na, de visszatérve, érdekes átgondolni, hogy a különböző társadalmi csoportok és problémák (bűnözés, hajléktalanok; "a hajléktalanságból úgy lehet kikeveredni, hogyha dolgozik valaki") hogyan kerülnek bemutatásra a "pionír" visszafoglaló munkálatok, a revitalizáció vizualizációja és elbeszélése közepette. Ezt most az olvasókra bízom.


2012. október 12., péntek

Az Európai Unió kapta a Nobel-békedíjat


"Egy gépnek adták a díjat", "ez olyan, mintha Frankensteinnek adták volna", kommentálta Max Keiser, aki itt a Russia Today hírműsorában teljesen kikelt magából. :) A Nobel-békedíjat állítólag a kontinensen végzett béketeremtő tevékenységéért adták az EU-nak, abban bízva, hogy ez "nehéz időkben is ösztönzi majd az Uniót" (vajon a 250 millió forintnyi összegre gondoltak - lol -, vagy valamilyen szimbolikus energiára?). A bizottság egyhangúan döntött erről, bejelentése és indoklása itt olvasható. Ez egy igazán konkrét indoklás és nemes cél, végülis az elmúlt években egy tömegtüntetésekkel, sztrájkokkal, megszorításokkal, külpolitikai botrányokkal telezsúfolt, akár végzetesnek is bizonyuló válságos időszak határozta meg a "kontinenst", amelyet az EU - most már bizonyítottan - példát mutatóan tudott kézben tartani. Én eleve nem tudom megérteni, egyáltalán hogyan lehet egy államközi integrációnak adni (persze, nemzetközi szervezetek is megkaphatják), hiszen ennyi erővel az USA is kaphatta volna "béketeremtő tevékenységéért" a díjat (az EU is sok szempontból egy "állam"). Meg aztán az "EU", az mi is? Egy hiteltelenné váló "technokrata, bürokratív szörnyeteg" (Keiser), vagy egy újfajta, főnixként feltámadó szellemiség? Vajon a díj a fogalom újradefiniálását jelenti? Vajon a díjátadás "tényén" változtathat valami, vagy végső soron kinek is jó ez? Tényleg jó ez az EU-nak? Ráadásul a díj otthonaként szolgáló Norvégia mindig is erősen megosztott (vagy inkább elutasító) volt az Unióhoz való viszonyát illetően, hiszen a norvégok kétszer is népszavazáson utasították el a csatlakozást. Természetesen a magyar külügyminisztérium - nyilván nem is tehetett mást - is nyájasan üdvözölte a helyzetet.



2012. október 10., szerda

Fokozhatatlanul alkalmazott földrajz

Aztamindenit, ez aztán a konferencia! És milyen jó hangzatos név a "Human Geography Summit", nem? A levlistáról szedtem amúgy ezt is. "Alkalmazott társadalomföldrajz" netovábbja a katonai felhasználásban (Irak és Afganisztán az apropó). Érdemes odafigyelni a nyelvezetre, nem csak a konkrét mondanivalóra. Na meg arra is, hogy kik is csinálják az efféle földrajzot, vajon milyen kapcsolatokkal, hogyan került pontosan ide (bár ez utóbbira részben választ kapunk a szövegben), na meg persze (tudom, ez költői kérdés), hogy pontosan miért is folyik a kutatás.


"The environment in which we operate is complex and demands that we employ every weapon in our arsenal, both kinetic and non-kinetic. To fully utilize all approaches, we must understand the local culture and history; Learn about the tribes, formal and informal leaders, governmental and religious structures, and local security forces. We must understand how the society functions so we can enable [Iraqis] to build a stable, self-reliant nation."

Meg ez, "nem a szabályok alapján játszottak":

"It became very clear very quick that conventional warfare was doomed to failure in this particular set of operations. We were being beaten by an unconventional force that had no state backing and did not play by the rules."

Meg ez, hogy "célnépesség", "földrajzi mérnökség", "emberi terep":


"Highlight the obvious and not so obvious benefits of understanding target population based on geographic engineering. The focus on culture and what has been called the 'human terrain' has received a great deal of attention and study because of the obvious relevance - the need to understand the people and their culture with whom we often..."


Eszembe jutott Derek Gregory. Persze kiemelhetjük a moralitás kérdését, de hamar ott lyukadhatunk ki, hogy az "embermentő", "kárcsökkentő" háború a "béke megteremtéséért" valójában saját nemzeted, civilizációd, fiaid megmentését szolgálja stb., stb. Ami viszont roppant érdekes, hogy vajon milyen a katonaság reprezentációja az adott vidékről, népekről (na ezzel foglalkozott sokat Gregory), hiszen ezeket nyilvánvalóan az ő szempontjukból értelmezett "hasznosság" határoz meg. Izgalmas kibontani ezt a "katonai episztemológiát", hiszen amennyiben tényleg a megismerés a cél, akkor hogyan módosulhat ezáltal a katona feladata, gondolkodása a környezetről, mennyiben épít ki ez egy morális kontextust (ha valóban megismeri a helyieket), hogyan lehet "megismerni" egy ellenséges környezetben idegen testekként értelmezett "célnépességet"?


The Crisis of Credit Visualized


Hogyan történt a hitelválság, mi okozta a zavart az ingatlanspekulációban? Van erről egy jó kis videó, mi ezt néztük meg a Feminist Geographies of Home kurzuson (Sarah Mills tartja).


Manuel Castells: alternatív gazdasági kultúrák


A BBC-n október 15-én (hétfő) 21:30-kor (CET) Paul Mason interjúzza a neves szociológust, Manuel Castellst a válság óta megjelenő alternatív gazdasági kultúrákról.


Rescaling States – Rescaling Insecurities: Rural Citizenship at the Edge of the Hungarian State

Hajajj, csak most vettem észre, hogy holnap 11:00-13:00 között lesz a CEU-n egy doktori védés egy fontos témában. Társadalomföldrajzos terminológiában (tér, hely, területi átrendeződés, újraléptékesítés, rurális térségek, egyenetlen/egyenlőtlen fejlődés) beszél egy "nem-társadalomföldrajzos", nem elgondolkodtató ez? Mindenesetre, aki nem is tudna elmenni, az az előadó, Szőke Alexandra kutatási területét böngészgetheti.




Absztrakt:
"This dissertation examines how the ongoing neoliberal state restructuring in Hungary affects rural areas through the lens of two remote villages and analyses the ways in which rural inhabitants and officials reposition themselves and their locality within the currently emerging state spaces. The capitalist scalar restructuring along with the post-1989 state decentralisation and accession to the EU has brought a variety of new opportunities for remote rural places, but has also produced manifold insecurities. Extending the theoretical framework of neoliberal state restructuring to rural localities outside the core economies allows for a critique of the popular interpretation that the ‘post-socialist transition’ can explain Hungary’s current wide-scale unemployment, entrenched poverty, ethnic tensions, high levels of individual indebtedness and uneven development. The dissertation utilises ethnographic methods to delineate the present form of these processes with a particular emphasis on the practices of local state officials in three crucial areas: social security, development and access to resources. It examines the social processes through which state rescaling is taking place, the ways local officials and inhabitants cope with the consequent rescaling of insecurities and the ways these reconfigure the relationship between rural inhabitants and the state. It is argued that state rescaling has important consequences for social citizenship, which can only be captured by developing a spatially sensitive conceptualisation of citizenship that integrates the experience of rural inhabitants." 


2012. október 9., kedd

Hulladékföldrajz: Svédország importra szorul

"Sajátos hulladékkezelési problémával küzd Svédország, ugyanis szemétégetési kapacitásukhoz már kevés az országukban megtermelt háztartási hulladék. Így egészen egyszerűen szemetet kényszerülnek behozni az országukba."

Érdekes hír... persze a szemét már évtizedek óta nagy biznisz. Viszont ez azt is jelenti, hogy érdekes földrajza alakult ki a hulladékproblémának. Ami minket illet, a "szemétpolitikáról" Gille Zsuzsa írt egy jó könyvet, amire még Cseke Laci hívta fel a figyelmemet.

Gille, Zsuzsa. 2007. From the Cult of Waste to the Trash Heap of History: The Politics of Waste in Socialist and Postsocialist Hungary. Indiana University Press.


2012. október 8., hétfő

"Nem szökőkút kell, hanem munka"

Közmunka-program, vagy rendes, állandó munka? A Zselicség kistelepülései vállalkozásokba fogtak, de hogyan vállalkozhat egy önkormányzat, hogyan szervezik meg a munkát? Mindehhez persze a megfelelő vállalkozó szellemű és szociális elkötelezettségű emberek is kellenek, hiszen egy efféle gazdaságnak elsősorban nem a profit a célja, hanem a foglalkoztatás. Ugyanakkor a cél az, hogy piaci értékesítési háttér mellett tudják megfizetni munkásaikat, hogy a foglalkoztatottak ne csak a közmunka biztosította minimum (alatti) jövedelmet kapják meg. Persze a közmunkával szemben, itt a helyi értékteremtés másik fontos aspektusa a közösségteremtés.



AAG videós interjúsorozat neves amerikai geográfusokkal

Találtam egy érdekes, grandiózus, kamerán rögzített interjúsorozatot, amelyet az Association of American Geographers készít 1970 augusztus óta immár több száz geográfussal. Az legkorábbi időktől, 1970 és 1993 között rögzített interjúkból van egy 35 perces bemutató válogatás, ahol olyan geográfusok beszélnek, mint Carl Ortwin Sauer, John B. Leighly, Geoffrey J. Martin, Richard Hartshorne, Fred Lukermann, Marvin W. Mikesell, Wilbur Zelinsky, Gilbert F. White, Chauncy D. Harris, Edward L. Ullman, Richard J. Chorley stb. (összesen 25-en, 27 rövid klipben; a lista elérhető itt). Ez a kutatásom miatt is fontos, amely a "kvantitatív forradalomról", és általában véve az amerikai és szélesebben az angolszász földrajz történetéről szól a két világháború között és a II. világháborút követő hidegháborús időszakban (a "forradalomról" és előzményeiről, főleg a közösségi aspektusokról, így pl. az American Society for Professional Geographers megszületéséről Kohn, Hartshorne, Martin és mások is beszélnek).

Az interjúk anyagai itt érhetők el.


2012. október 7., vasárnap

Megemlékezés Neil Smithről 2.

Most már egy teljes hét telt el szombat (szept. 29.) óta, tehát azóta, hogy elhunyt Neil Smith. Ezalatt az idő alatt egyre szaporodtak a megindító megemlékezések tanítványaitól, barátaitól, kollégáitól, vagy egyszerűen csak azoktól, akik csak futólag, vagy egyáltalán nem is találkoztak vele (mint én), de ismerték személyét, elismerték munkásságát, olvasták őt. Már aznap írtam, hogy elment, illetve okt. 2-án írtam az első megemlékező bejegyzést, most azonban ismét írok, talán kicsit bővebben. Nemcsak azért írom ezt a bejegyzést, mert éppen a napokban, és még most is - pont így alakult - az eredetileg 1984-ben (később 1990-ben és 2008-ban újra) kiadott Uneven Development: Nature, Capital and the Production of Space könyvét olvasom, amit a Loughborough campus egyetemi könyvtárából vettem ki (mivel otthon fizikai formájában - még mindig - nem elérhető). Neil nekem nagyon sokat tanított ebben a meghatározó hatású, alapműnek számító könyvében, és ebben a tekintetben talán Harvey Marx kurzusához tudom hasonlítani. Szóval nemcsak azért írom, mert bár reméltem, hogy a Frankfurtban megrendezett, legutóbbi kritikai földrajzos konferencián találkozom vele, ám erre éppen nem jött el... hanem azért is, mert tényleg nagyon sajnálom, hogy már mások sem fognak vele találkozni Magyarországon, hogy már nem fog tudni eljönni (ahogyan a Nemzetközi Kritikai Geográfiai Konferencián tette Békéscsabán2002. június 25. és 30. között), és már nem tudja személyesen inspirálni a hazai új generációt, pedig itthon nagy szükség lenne erre, és sokan várták. Szeretném ezért, ha a blogon keresztül minél többen, jobban megismernék. Végül pedig kedves barátom, Timár Judit miatt is írom, akinek egy szerencsés véletlen nyomán lett a mentora, és aki sokat (de Judit: talán még nem eleget!) mesélt már nekem róla. Nekem személyesen ezt írta róla:

"Végül is őrült szerencsésnek érzem magam, hogy - mint valaki írta - az útjaink kereszteződtek, s a barátomnak tudhattam. Kívánom, hogy Ti is találkozzatok ilyen briliáns elmével s egyben nagyszerű EMBERREL, aki már azzal is inspirál és energiát önt belém, ha csak rá gondolok!"

Neilnek persze több tanítványa is volt, és többek között tőlük is érkeznek még mindig a CUNY honlapján a megemlékező hozzászólások, ezek "üzenetek" és "megemlékezések" részre vannak osztva (utóbbira írt Judit is). Ezeket érdemes elolvasni, hogy jobban megértsük, (kinek) kit is veszítettünk el. Az Antipode folyóirat írt egy összefoglalót Neil munkásságáról, hasonlóan tette az alma matere (a skót University of St. Andrews), megemlékezett róla a Verso kiadó, a vancouveri The Mainlander, a német Gentrification blog, valamint a The City blog egy podcast-ot hozott létre emlékére, és még sokan mások is írtak róla néhány kedves sort. Talán az egyik legjobb összefoglaló (nagyon ajánlott!) mégis Tom Slater írása, hiszen minden aspektusában áttekinti Neil személyiségét, tevékenységét. Egyre több anyagot tesznek elérhetővé munkásságából, ezekről a linkekről a CUNY honlapján van egy jó összefoglaló.

Összegyűjtöttem néhány videót is, amelyekben ő szerepel, beszél, előad. Talán lenne több is, de azt hiszem most ezek is bőven megteszik. Ha már említettem a Marx kurzust: ennek a bevezető, első előadása előtt éppen Neil interjúzza David Harvey-t A tőke tanításáról (minden egyes előadás előtt folytatják az interjút a könyv adott részeiről). Azok, akik még nem tudnák - itt a bemutatkozásakor el is mondja -, Neil éppen Harvey tanítványa volt. Szomorú dolog belegondolni, hogy végül a mester élte túl a tanítványt.




Igazi kuriózum szerintem az alábbi 1984-es videófelvétel, ahol - mindössze 30 évesen - a USA Today újságot olvassa fel (egy ideig), és ennek kapcsán beszél a földrajzról, annak szerepéről a politikai életben, az ideológia lényegéről, és egyéb nagyon érdekes dolgokról. (Vicces ezt úgy nézni, ahogyan az említett könyvét is úgy olvasni, hogy én kb. ekkor születtem.)

Videó itt!

A következő videókban Neil egy egyetemistákból szerveződő sztrájkcsoporthoz csatlakozott New Yorkban, és hozzájuk beszél, velük beszélget több témáról: az aktivizmusról és élményeiről, a bolognai rendszerről (mint a felsőoktatás privatizációs törekvése - erről konkrétan írt egy cikket is, amire itt utal a "sausage factory"-val), Obama politikájáról, a válság természetéről, vagy éppen csak mesélget. Ez a(z összesen három) videó talán a legmegfelelőbb arra, hogy megmutassa Neil inspiráló személyiségét, és azt a közvetlenséget, amellyel környezete felé fordult.



Az alábbi videó ugyaninnen van, de itt a "szocialista ábécét" adja éppen elő, ami igencsak szórakoztató. :) Neil állítólag szeretett nótázgatni, főleg, ha fiatalok inspiráló csoportja vette körül (akik agitálták erre). Akit visszarettentene már a kifejezés maga is, azzal éreztetnem kell, hogy ez a "szocialista" egészen különböző dolgokat jelenthet különböző emberek számára. Neil számára a marxi gondolatok kritikai erejét (amelyekkel szemben ő maga is gyakran erősen kritikus volt) és egy igazságosabb társadalom megteremtését, ám ennek kevés köze van a hidegháborús modernizmushoz, és semmi köze azokhoz a parancsuralmi totalitárius diktatúrákhoz, amelyek közül többen is felhasználták ezt a kifejezést. Ez egy bonyolult kérdés (és ezeknek a "nyugati" gondolkodóknak is bonyolult a viszonya a "szocialista" államokhoz), de mindenesetre "nyugaton" általában egészen mást jelentett a "kritikai baloldaliság", és így a "szocializmus" fogalma is (ami itthon érthetően szitokszó), hiszen a kapitalizmus (és a neoliberalizmus) kritikáját valós demokratikus értékek mentén fejtették ki, így pl. a szólásszabadság, az egyenjogúság, a jogállamiság és a részvételi demokrácia elvei melletti kiállással. Persze Neil mindig is erősen (olykor talán túlzottan) politizáló és gyakran polemizáló, néhol indulatos személyiség volt (ez már az írásaiból is érezhető, érdemes ebben az egyébként hasonlóan "megalkuvást nem tűrően" kritikai Harvey-val összehasonlítani), de az efféle szenvedélyességnek az inspirativitás, a tenni akarás és valójában az emberi szeretet - nem pedig a megkeseredettség - volt az alapja. Ezért lehetett az, hogy oly sokaknak tudott odaadóan segíteni és adni.


Ez pedig a Progress in Human Geography évente megrendezett előadássorozatából van, ahol egy évvel ezelőtt, 2011-ben adott elő, Of Social Interests and Critical Intent: From Ideology to Discourse and Back Again címmel.


Végül az utolsó videóban a Harvard egyetemen a várospolitika és a városi biztonság összefűződéséről beszél, amely a 9/11 óta felerősödő biztonsági intézkedések, pánik és hisztéria révén a városi civil élet közvetlen "túlbiztonságosítását" és militarizálódását okozta. Ez részben a szociális biztonság romlása (amely a 2007-től kibontakozó globális válsággal még inkább felerősödött) miatt kibontakozó létbizonytalanság, félelem és szorongás kezelésére irányult, miközben valójában a kapitalista felhalmozás válságának áttolását jelentette a biztonságpolitika teremtette beruházási szférába, amely végső soron nemcsak, hogy a félelem fenntartásán alapul, hanem a személyi szabadság korlátozását és a városi tér kisajátítását is eredményezte.


Utólag beraktam még egy videót, amely még ebben az évben,  február 27-én készült az éves AAG konferencián, New Yorkban (több magyar geográfus is jelen volt ezen a konferencián). Neil egy 1982-es cikkében (“Gentrification and Uneven Development”, Economic Geography folyóirat) merített Friedrich Engels 1872-es pamfletjéből (Zur Wohnungsfrage; The Housing Question), amely a lakáskérdésről szólt, és Neil annak megértésére használja fel, hogy a lakáshiány mennyiben a kapitalizmus működésével velejáró jelenség. Erre az írásra annak idején ő hívta fel a figyelmet cikkében, és a konferencián Engels kritikájának az újraértékeléséről beszél.



Köszönünk mindent, Neil!


Konstruált társadalmi különbségek

Van itt kint a Loughborough University-n egy órám Jon Cloke-kal (Geographies of Social Difference), amely a társadalmi különbségek konstruáltságáról szól, pontosabban pedig ennek a földrajzáról, azaz hogy hogyan gondolkodjunk erről térben és helyben (esetleg a tájban!). Az órán volt egy kiemelt példa (dokumentumfilm) erre, amely afro-amerikai aktivistáknak a Woolworth Company által Greenboroban (North Carolina) üzemeltetett, viszonylag népszerű - ám végtelenül átlagos - sarki gyorsbüfében kivitelezett akcióját mutatta be (a cég az ún. five-and-dime boltokkal futott be, és az egyik ilyen boltjánál volt egy büféje is). De miről is van szó pontosan? Ez a cég hasonló szegregációs politikát folytatott, mint a korabeli (magán- és állami) intézmények sora. Itt a pulthoz afféle bárszékeken lehetett leülni, az alkalmazottak pedig - hivatalos szabályozás nélkül - megtehették, hogy az embereket bőrszínük alapján szortírozzák a székeken, vagy akár ki se szolgálják őket. Ez nem volt ekkoriban túlságosan meglepő, hiszen a közterületek, a tömegközlekedés stb. mind tele voltak a különbségek legitimálását szolgáló felhívásokkal, rendreutasító táblákkal, jelzésekkel (a buszokon teljes szegregáció, sőt gyakran leküldték a feketéket, ha megtelt a jármű; az közterületi ivóvíz-csapok is el voltak különítve; a különböző szolgáltatásokat, pl. bérházakat is szeparáltan hirdettek meg stb.), és ami a legfontosabb, hogy az emberek (sőt maguk a rend őrei is) informális, hivatalos szabályozás nélkül is aktívan gyakorolták és termelték újra a negatív diszkriminációt. Míg a második világháború afféle átmeneti emancipációt hozott bizonyos társadalmi, etnikai csoportoknak (így pl. a nőknek is ), addig az '50-es, '60-as évekre ez teljesen visszalendült az egyébként korábban is rasszista Amerikában (ez területenként eltérő volt, délen viszont kifejezetten notóriusan működött). A '60-as években már forrongott a levegő. A később Greenboro sit-in-nek elnevezett demonstráció pedig egy nagyon is tervezett akció volt, amit 4 helyi egyetemista (tinédzser gólya) szervezett meg. 1960 február elsején fogták magukat, és bementek együtt a Woolworth's boltba bevásárolni iskolacuccokból, aztán pedig egyenest a büfébe számlákkal a kezükben, ugyanis a cég ellentmondásos politikájára akartak rámutatni azzal, hogy a pénztárnál elfogadják a pénzüket, a pultnál viszont már nem. Kettesével mentek oda a pulthoz, erre a "fehérnép" teljesen megfagyott, csak bámulták a csapatot. Bár kiszolgálták őket, egyre fokozódott a feszültség, szitkozódások sora irányult feléjük, és hamarosan megjelent egy rendőr is. Bár fenyegetően paskolta a kezét gumibotjával egy ideig, végül - nem tudván, mit tegyen - otthagyta őket. Ezek után minden nap visszatértek a büféhez kajálni, egyre több fekete társukkal: a taktika az volt, hogy állandóan lefoglalják a pultot, ehhez pedig rendszeresen váltották egymást. Az eset nagy sajtót kapott, és a csapatos beülések (sit-ins) egész délen terjeszkedni kezdtek, hamarosan 44 városban rendszeressé váltak a gyorsbüfés demonstrációk. A cég 6 hónapig ellenállt, ám végül az aktivistáskodás sikerrel zárult, hiszen a Woolworth's "hivatalosan" is megváltoztatta a szegregációs politikáját, és innentől kezdve már senkit nem érdekelt, ki könyököl a pultnál. Ahogyan a "greensboro-i négyes" egyik tagja, Franklin McCain emlékszik vissza, gyakran gondolkodott el később azon, hogy mégis "miért kellett ez a sok hűhó?", "mire volt jó ez a rossz bánásmód?", "ugyan mitől féltek ezek az emberek?"


OK, szép történet, egyenlőség meg minden. De miért érdekes ez a földrajz szempontjából? Először is, nyilvánvalóan a szegregáció már önmagában térbeli elkülönülést jelent, ám érdekes elgondolkozni továbbá azon, hogy milyen helyeket használtak a különbségek létrehozására, és ezeket térben hogyan rendezték be, tehát milyen eszközökkel, a mindennapi életben pontosan hogyan teremtették meg a szegregációt. Nemcsak az egyes táblák, felhívások, szimbólumok mint reprezentációk közvetített tartalma érdekes (amelyek az afro-amerikaiakat afféle idegen "Másiknak", "fekete testeknek" alkotta meg), hanem azok a performatív módok is, ahogyan az emberek gyakorolták a diszkriminációt, működtették az informális "szabályokat", vagy éppen végrehajtották a kódolt üzeneteket. Ezek a helyek rendszerint közterületek voltak, illetve frekventált helyek, ahol a közösségi érintkezés gyakori volt. Ennek nyomán viszont érdemes belegondolnunk abba, milyen lehetett feketeként egy olyan környezetben élni, ahol bármerre is járunk, mindenütt a minket elnyomó, jognélküliségünket és alantasságunkat megerősítő jelek érnek minket. Nem véletlenül választották a zöldfülű aktivisták Greenboroban a Woolworth gyorsbüféjét sem, amely köznapiságával éppenhogy ikonikus színtere lehetett egy anti-rasszista demonstrációnak (amely tulajdonképpen csak a mindennapi élet módján szeretett volna változtatni). Ez pedig azt eredményezte, hogy a feketék olyan közönséges helyeken is megjelenhettek (diszkrimináció nélkül), ahol korábban nem. Hatalmi szempontból fontos megjegyezni, hogy a küzdelem egy igen erős céggel szemben folyt, és az sem közömbös, hogy az USA-ban járunk, ahol a rasszizmusnak szövevényes és régi hagyományai vannak (és mint említettem, területi különbségekkel), amely érdekes egyveleget alkotott a "szabad demokrácia" liberális eszméivel, elég csak a szisztematikusan koreografált amerikai bevándorláspolitikára gondolni (az eszmékre és a valós kvótákra). A '60-as évek polgárjogi mozgalmai pedig összefüggésben voltak a gazdasági átstrukturálódással is (rengeteg egyéb tényező mellett), hiszen a korábban a déli "gyapotföldekről" az északi gyárakba áramló - olcsó munkaerejű és bérlakrész "lyukakba" kényszeríthető - fekete népesség a II. világháború konjunktúrája után, a tömegtermelő gépgyártás (fordizmus) - és így az iparvárosok - válságával részben munkanélkülivé vált, a város pedig folyamatos társadalmi küzdelmek színterévé vált (érdemes olvasni: W. Bunge Fitzgeraldját, T. Sugrue könyvét, de erről a nagy-nagy témáról rengeteg anyag van).


Ez a sztori most azért is jutott eszembe, mert a TEK Review-n felfedeztem egy nagyszerű fotógyűjteményt Gordon Parks-tól, amelyet a nevéről elnevezett alapítvány tett közzé a honlapján. A városi életet rögzítő "szociofótók" közül a legtöbb alapvetően munkásokról és a kisebbségekről készült, témájuk a szegénység, a bűnözés és a polgárjogi mozgalmak (habár van a divatról is), ez utóbbiból pedig van egy nagyon illusztratív sorozat.









2012. október 4., csütörtök

Összeomlás után - a poliptól a valódi demokráciáig

Huh, majdnem lemaradtam erről... Magyar Polip konferencia! :) Ma 14 órától kezdődik, lehet online követni. A Milla, a Védegylet és a Heinrich Böll Stiftung szervezi.

"Magyarországon a demokratikus átmenet első évtizedének végén, az ezredforduló táján konszolidálódott a kapitalista demokrácia politikai és gazdasági rendszere. A politika szférájában ez elsősorban azt jelentette, hogy létrejött egy egységes ideológiák, hatalmi reflexek, érdekek mentén működő politikai osztály, amely az elmúlt 15 évben lépésről lépésre szűkítette be a demokratikus kormányzás terét. Az autoriter kormányzás átláthatatlan és korrupt struktúrái elfecsérelték az ország szellemi és anyagi erőforrásait, és képtelenek voltak kezelni a magyar gazdaság, szociális rendszerek, oktatás és egészségügy krónikus válságát. Az új demokratikus civil mozgalmak elsődleges célja az ország életét megbénító antidemokratikus struktúrák lebontása. E struktúrákat tárja fel a Magyar Polip projekt."


A 2010-es Haiti földrengés kritikai geográfus szemmel

Találtam egy városföldrajzzal foglalkozó kutatót, Kurt Iveson-t az ausztráliai Sydney Egyetemről, aki a 2010 január 12-én bekövetkezett, katasztrofális hatású Haiti-i földrengés oktatásához gyűjtött anyagokat. Elsősorban kritikai geográfusként szeretne ezekről beszélni, és szerintem egy igen hasznos kis gyűjteményt hozott össze egy meglehetősen fontos és baromi érdekes témáról. Érdemes lenne vele foglalkozni!

Nekem elsősorban a Mulling - Werner - Peake cikk tetszik, mert a rasszizmus és a humanitáriusság összefonódását elemzi. Ez egyébként egy régóta népszerű szempont a posztkolonialista megközelítéseknél, amely azt elemzi, hogy a média a helyi népesség erőtlenségének, a "feketék" nyomorgó helyzetének (önerőből való cselekvésre képtelenség), deviáns és bűnöző habitusának (a katasztrófa veszélyeit növelő, a katonai megszállást sürgető tényező) reprezentációit keringteti, egyszóval egy olyan diskurzust alakítanak ki, amely a modernizációs, fejlesztéselvű, humanitárius beavatkozást, és ezáltal végső soron a terület igazgatásának, logisztikai megszervezésének teljes átvételét legitimálja a nagyhatalmak, így az USA számára. Egyfajta "rasszista humanitáriusság" alakul ki, amely végső soron a helyiek hatalmának és tulajdonaiknak megfosztásához vezet. A beruházók között komoly versengés alakul ki a lokális irányítás megszerzésére és az újjáépítések lebonyolítására, tehát a tőkeberuházások és a felhalmozás érdekében egy olyan kapitalista terjeszkedés bontakozik ki, amely éppen az efféle katasztrófák okozta zavarodottságot használja ki. Ám nemcsak az anyagi bevételek motivációja számít, hanem annak a politikai és gazdasági hatalomnak a kiterjesztése is, amely a nyugati civilizáció normáit fenyegető "szegény", "fekete" testek létrehozása révén a helyiek emberi mivoltától való megfosztásán alapul. Na ez biopolitika a javából. Nem arról van szó, hogy a segítségnyújtás szükségességét ássuk alá az efféle kritikával (amely morális kötelesség, és az említett reprezentációk a segítségadás elősegítésének eszközei is egyben), hanem hogy próbáljuk jobban megérteni, kritikus szemmel vizslatni a beavatkozás visszásságait és káros következményeit, amely a háttérben éppen a helyiek önrendelkezésének rovására mehet.


forrás: Tampa Bay Times

Ambraseys, N. and Bilham, R. (2011) “Corruption Kills”, Nature, 469: pp. 153-155

Dobbins, J. (2010) “Skip the Graft”, RAND Corporation, available here

Dupuy, A. (2010) “Beyond the Earthquake: A Wake-Up Call for Haiti”, available here

Farmer, P (2003) The Uses of Haiti, Common Ground Press and (2011) Haiti: After the Earthquake

Hallward, P. (2010) “Haiti 2010: Exploiting Disaster”, available here

Hallward, P. (2010) “Our role in Haiti’s plight”, The Guardian, 13 January, available here

Kennard, M. (2012) “Haiti and the Shock Doctrine”, available here

Klein, N. (2010) “Haiti: A creditor, not a debtor”, available here

Mullings, B. et al (2010) “Fear and Loathing in Haiti: Race and the Politics of Humanitarian Disposession”, ACME: An international E-journal for critical geographies, 9(3): 282-300, available here

Sheller, M. (2012) “The islanding effect: postdisaster mobility systems and humanitarian logistics in Haiti”, in Cultural Geographies, available via on-line first function (access Cultural Geographies via Library catalogue)

Sontag, D. (2012) “Earthquake relief where Haiti wasn’t broken”, New York Times, July 5, available here

World Bank and United Nations (2010) Natural Hazards, Unnatural Disasters, available here

Valamint az alábbi források is igen hasznosak:

Active Learning Network for Accountability and Performance in Humanitarian Action Haiti Learning and Accountability Portal

Centre for Economic and Policy Research Haiti Relief and Reconstruction Watch

UN Development Program Human Development Reports


Valamint a Democracy Now és a The Nation is sokat írt a USA Haiti-politikájáról kiszivárogtatott Wikileaks anyagokról.


Noam Chomsky: aktivizmus, Occupy, 2012-es amerikai választások

Noam Chomsky beszél egy rádióinterjúban (The Matthew Filipowicz Show) az aktivizmus szerepéről, az Occupy mozgalomról és a 2012-es amerikai választásokról.



Virtuális könyvtár az információs társadalomról

Akit esetleg az információs társadalom érdekel, van egy virtuális könyvtár, ahol ebben a témában mindenféle cikkeket és könyveket lehet elektronikusan letölteni. Ezt egyébként egy brazil szervezet teszi lehetővé (Centro Edelstein de Pesquisas Sociais), amely ugyanezen az oldalon angol nyelven megjelenő latin-amerikai folyóiratok anyagaihoz és brazil könyvekhez is hozzáférést ad. Nem biztos, hogy olyan nagy segítség azoknak, akik egyetemi és intézményi hozzáféréssel rendelkeznek e-folyóiratokhoz, és sok esetben pl. csak Google Books-ra mutató linkek vannak fönt, de mégis csak egy tematikus gyűjtemény, ami önmagában elég hasznos. Én már le is töltöttem pár anyagot Manuel Castellstől. :)



2012. október 3., szerda

Szocialista és poszt-szocialista urbanizáció AAG szekció


Nos, találtam egy másik nagyon érdekes AAG szekciót is, amely a szocialista és poszt-szocialista urbanizáció kérdésével foglalkozik, és ahogyan olvashatjátok az összefoglalóban: úgy általában. Tehát mind a jelenlegi "szocialista" rendszerek városaival, mind a múltbeli "szocialista" rendszerek, kormányok városfejlesztésével, a 20. századi urbanizációs ideológiák hagyatékával is foglalkozni akarnak, és eleve a "szocializmus" jelentését átfogóan a szociáldemokráciától az államszocializmusig értelmezik. A felhívás azért is különösen izgalmas - azon túl, hogy a térségünk ebben a kérdésben közvetlenül érintett -, mert azt írja, hogy a neoliberalizmus válságára adott válaszként újabb alternatívákat kell keresnünk, ennek érdekében pedig a szocialista modellek hagyatékának kritika újraértékelése szükséges. Szerintem ez egy elég problematikus vállalkozás, talán jól mutatja a "nyugati" akadémiai baloldaliság ellentmondásos viszonyulását az ún. "szocialista modellekhez", tehát hogy meg akarnak belőle tartani valamit, mégis tudják, hogy nem szabad átállni a sötét oldalra (hiszen "történtek csúnya dolgok" stb.). A valós probléma inkább az, hogy a (mondjuk weimari) szociáldemokráciának már nagyon kevés köze volt a (mondjuk bolsevik/szovjet) államszocializmushoz, még ha a 20. század modernizmusában részben átfedésben is vannak, amely a szerzők figyelmének középpontjában van.

Call for Papers

Association of American Geographers

Los Angeles 9 -- 13 April 2013

"Socialist and post-Socialist Urbanisms: Critical Reflections; Comparative
Perspectives"

Douglas Young, York University, Toronto
Lisa Drummond, York University, Toronto

Urban life in the 21st century has been shaped in quite significant ways by the thoughts, practices, ideologies and social organization of the 20th century. We seek papers that focus on the urban legacies of 20th century socialism and explore their impact on urban policy, spatial form and everyday life in the 21st. With the neoliberal model of city-building appearing to be in crisis mode and new approaches to urban issues urgently needed, we consider the possibility that a critical reassessment of the legacies of socialist models could provide valuable lessons for urban policy makers and citizens alike.

Actually existing socialism has taken many forms ranging from social democracy to repressive state socialism. The common thread of the 'social' that runs through them all is a commitment to the modernist idea of universal progress, a desire to create a socially de-differentiated society, and a heightened degree of state intervention in processes of city-building and urban governance. We seek papers that explore urban areas representing some of those variations of socialisms as well as variations in their fates. These could be cities that are socialist today, cities in countries that are transitioning to market socialism, post-socialist cities, and cities in neo-liberalizing former social democracies.

We particularly welcome papers that will contribute to the development of comparative perspectives (for example, Asia and Europe) if not within individual papers then from the sum of papers on the panel as a whole.

Papers could explore a wide range of topics including urban planning, housing, social policy, community development, local politics, economic restructuring and political ecology.

Please send abstracts of no more than 250 words to Douglas Young (dogoyo[at]yorku[dot]ca) and Lisa Drummond (drummond[at]yorku[dot]ca) by 8 October.