Performativitás olvasóműhely Zürichben

Lesz egy ilyen kis workshopos összejövetel, nagyon érdemes megnézni a programot! Alaptéma: performativitás a földrajzban, a feminista földrajzban, a gazdaságföldrajzban, a politikatudományban, a nem-reprezentációs elméletekben. Megvitatandó szövegek:

• Boeckler, Marc and Strüver, Anke (2011): Geographien des Performativen. In: Gebhardt, Hans et al. (eds.): Geographie. Heidelberg: Springer, 25-29.
• Gregson, Nicky and Rose, Gillian (2000): Taking Butler elsewhere: performativities, spatialities and subjectivities. Environment and Planning D: Society and Space 18(4), 433-452.
• Callon, Michel (2007): What Does It Mean to Say That Economics is Performative? In: Mackenzie, Donald; Muniesa, Fabian and Siu, Lucia (eds.): Do Economists Make Markets? On the Performativity of Economics. Princeton: Princeton University Press, 331-357.
• Anderson, Ben and Harrisson, Paul (2010): The Promise of Non-Representational Theories. In: idem (eds.): Taking-Place: Non-Representational Theories and Geography. Aldershot: Ashgate, 1-34.

"We're happy to invite you to our workshop on

Performativity in Geography

organised by the political and economic geography groups at the University of Zurich, Switzerland.

The event starts with a keynote lecture by Prof. Dr. Marc Boeckler from the University of Frankfurt as part of the Zurich Colloquium in Human Geography on Thursday 27th of September 2012 at 4.15 p.m. and continues with a full-day workshop on Friday 28th of September, in which we'll read and debate key texts and discuss our own approaches to the concept of performativity in geography. For details see workshop programme (pdf).

We are looking forward to your registration!

on behalf of the organisers,
Pia Hollenbach and Karin Schwiter"

Geology

Harvey a "rebellis" városokról

Készült egy nagyszerű interjú Harvey-val az ún. "rebellis" városokról, amely tavasszal megjelent új könyvének címét jelöli: Rebel Cities: From the Right to the City to the Urban Revolution. Harvey ebben ír a válság során kibontakozó városi mozgalmakról (pl. Occupy), és általában a mozgalmak lehetőségeiről a küzdelmes városi térben. De nem is szaporítanám a szót, mert minderről olvashattok a Verso ajánlásában, illetve magában az interjúban is!

Kritikai tudománytörténet: a (természet)tudomány mint társadalmi intézmény

Mit jelent a tudomány "kritikai" vizsgálata? Lehetne egyfelől az elméletek verifikálásának folyamatát (milyen módon igazolható egy elmélet igazsága), másfelől viszont a társadalomban betöltött szerepének a kritikus vizsgálatát is kritikainak nevezni. A kettő általában igen nehezen egyeztethető össze egymással, egyrészt mert egészen más perspektívát alkotnak, másrészt viszont éppen azért, mert egy elmélet kibontakozásának a folyamatában ez a két (az egyszerűség kedvéért szétválasztott) szempont éppenhogy szorosan összefonódik egymással. Volt egyszer Friderikusznak egy színvonalas műsora az ATV-n (Friderikusz Most Speciális), amelyben többek között a tudomány alakulásáról beszélgetni hívtak meg tudósokat, tudománytörténészeket, tudományfilozófusokat (illetve ezek "keverékét", hiszen olykor badarság ezt szétválasztani). Sőt, ebben az adásban tulajdonképpen a tudományos közösség működéséről, a kutató egyén ebben betöltött szerepéről, illetve a tudomány társadalmiságáról is esik szó. Nem csak a tudomány változásának természetéről van tehát szó, hanem éppen arról, hogy hogyan integrálódtak az egyes elméletek, felfogások az adott történelmi és helyi kontextusokban, egyáltalán milyen társadalmi környezetben bontakoztak ki, mi volt ezekben a tudományos "igazság" megalapozásának, illetve a tudomány "igazságképének" a záloga. Pusztán már az egyes elméletek, felfogások eredeti problémafelvetéseinek a megértése is számtalan olyan mítoszt cáfol, amelyekkel a műsorvezető is - a laikus felvetéseket követve - bombázza meghívottait. A sematikusan és szigorúan (a műsor szerkezetét követő; a hidegháborús időszak tudományos propagandájával megszilárduló, a fizikát kiterjesztő tudományos haladásképnek megfelelően) irányított keretben nehéz lehetett ezekre megfelelően körültekintően válaszolni, hiszen ezek a kérdések eleve számtalan társadalmi, politikai, ideológiai értéktöltettel vannak megtöltve. Mindez jól mutatja a tudományos narrativitás (áthagyományozott, irányított elbeszélés) szerepét, illetve a tudomány ideologikus szerepét a társadalomban.

A 2007-es műsorban szereplő vendégek Kutrovátz Gábor (ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék) és Zemplén Gábor (BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék). Az itt megbeszélt kérdésekről bőven írnak egyébként A tudomány határai című - éppen a populáris közvetítés céljából megírt - könyvükben (Láng Benedek történész, középkorász és középkori mágiakutató társszerzőségével), recenziókat a kiadó honlapjáról lehet olvasni. A könyv témájáról egy bemutatkozó interjút is készített velük a Magyar Narancs.

Az örmény táj (hvg.hu)

A hvg.hu képszerkesztői az azeri baltás gyilkos magyar kiadatása után újra fellángoló örmény-azeri konfliktus kapcsán készítettek fotósorozatot Örményországról és a történelmi konfliktus legfontosabb alapját képező Hegyi-Karabah örménylakta vidékéről, kultúrájáról, környezetéről. Létezik-e "örmény táj"? Ha igen, milyen? Szerintetek mi lehetett a fotósok célja, és mit közvetítenek a képek? Viharvert, megtámadott, fenyegetett, sanyargatott, elpusztított, szenvedő, küzdő, vallásos, szent, népi, ősi, titkos, kietlen, elhagyott, elzárt, elmaradott, szegény? A hvg.hu Nagyítás facebook oldala szerint: "Mi a magunk módszerével szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy többen megértsék mi áll két nem is olyan távoli nemzet konfliktusának a hátterében. Mi miatt vált olyan érzékennyé egy elítélt kiadatása. Mi miatt érzi egy nemzet, hogy megsértették." Vajon hogyan és mennyiben befolyásolhatja a magyar közvéleményt egy ilyen igényes, válogatott képsorozat? Nem egyoldalú a bemutatás egy hosszú történetű, kétoldalú konfliktus megértéséhez? Mennyiben segít a hely és a politikai helyzet jobb megértésében?

A relative theory of relativity theory?

"And, yes, philosopher chickens drink faster than physicist chickens."

Forrás.

Az idei Lóczy-emlékérmet Claudio Minca kritikai geográfus kapta meg

Idén páratlan módon egy kritikai geográfus, méghozzá nem más, mint az olasz származású Claudio Minca, a holland Wageningeni Egyetem Kulturális Földrajzi Csoportjának (Cultural Geography Group) vezetője részesült a Lóczy-emlékéremben. Az 1922-ben alapított, bronzból készült emlékérmet a Társaság minden évben egy olyan - külföldi vagy magyar származású - kutató tudósnak adományozza, "aki kimagasló földrajzi kutatómunkájával, tanulmányaival, könyveivel bel- és külföldön egyaránt elismerést szerzett." A Wageningeni Egyetem hirdetménye szerint a díjazást július 30-án jelentette be a Magyar Földrajzi Társaság, a kritikai földrajz magyarországi serkentéséért, valamint a kulturális, politikai és turisztikai földrajzi kutatómunkájának nemzetközi elismertségéért kapta. Claudio Minca ezen belül a biopolitika és a térbeliség viszonyával (konkrétabban Giorgio Agamben és Carl Schmitt felfogásaival), a modernitás eszméjével és történetével, a táj politikai és hatalmi értelmezésével foglalkozik, illetve az angol nyelven kiadott Hungarian Geographical Bullettin (Földrajzi Értesítő) szerkesztői bizottságának tagjaként is tevékenykedik. Minca az emlékérmet Magyarországon veszi át, amiből következően további események is várhatók (előadás, szeminárium), így például október 12-én az Eötvös József Collegiumban tart majd előadást, beszélgetést.

Gratulálunk Claudio Mincának!

(Úgy tűnik viszont, hogy a Társaság honlapján elírták a nevét...)