Nézzétek meg ezt a hírt, amely arról szól, hogy elsősorban a válság hatásaként nagyon magas a fiatal munkanélküliek aránya a munkanélküliségi rátához viszonyítva (Magyarország toplistás!), illetve ezt a fotósorozatot arról a már globális (!) témáról, hogy a fiatal diplomások (és egyébként az aktív egyetemisták is) vagy nem kapnak munkát, vagy jellemzően a képzettséget nem igénylő munkákkal szolgáló szolgáltatási szektorban kénytelenek elhelyezkedni (pl. takarító, eladó, gyorséttermi munka, felszolgálás).
Facebook forrás (lehet megosztani)
A fotósorozat szerintem nem annyira hatásvadász (lehet, hogy az? szerintetek elhibázott?), pontosabban a fotóknak mindig is a hatás volt a céljuk: egy létező problémát úgy mutassanak be, hogy érzelmeket váltsanak ki belőlünk, elgondolkodtassanak. Rámutat, hogy nemcsak struktúrákról, hanem egyéni sorsokról is van szó, bemutatja ezeket a munkakörülményeket is stb. (mint kontraszt). Ugyanakkor egy komoly probléma lehet az interpretáció szempontjából, hogy földrajzilag egészen más környezeteket szerepeltet, ahol merőben más képzési és munkaerőpiaci viszonyok uralkodnak.
Talán a legfontosabb dolog ezzel az általános problémával kapcsolatban, hogy orrba-szájba megy itthon a "menjetek ki külföldre dolgozni" szöveg a fiatalokra irányulóan (vajon jobb munkát kapnak külföldön? mivel jár a kiutazás?), amit megspékel a jelenlegi - szerintem mélységesen elhibázott - "fiatalság politika", ami alatt elsősorban a legutóbbi idők felsőoktatásra vonatkozó rendelkezéseit értem. (Hozzáteszem, én alapvetően a külföldi tapasztalat mellett vagyok.) Persze a képek egyértelműen mutatják bizonyos "slágerszakok" túltelített piacának eredményeit is. Hogyan lehet ezt a problémát kezelni? Nem áll ellentétben a magyar szakpolitika az EU politikájával? Hogyan fog a magyar kormány élhető munkahelyeket teremteni a diplomásainak (a diplomások számának autoriter csökkentését kivéve)? Mit eredményez ez a munkaerő-vándorlás az EU számára (pl. a válságban keményebben érintett országok fiatal munkaerejének kiszipolyozása, hosszútávon a korstruktúra megváltoztatása)?
Nem azt mondom, hogy a piac egyáltalán ne határozza meg a felsőoktatást (sőt), de nem is a piaci körülmények vezetnek majd önmagukban a jobb felsőoktatáshoz (ahogyan ezt mostanában sokan állítják), azzal, hogy rendezik a kereslet/kínálat görbét. Az a szöveg, hogy a strukturális munkanélküliséggel szemben az embereknek kell majd jobb döntéseket hozniuk (ők vállalják a felelősséget), azért sem jó, mert az emberek döntéseit különböző felsőbb hatalmak, piaci szereplők, média, nyilvánosság, egyetemek és kollégiumok érdekérvényesítő képessége stb. határozza meg. Egy kicsit többről van itt szó, mint a munkahely "automatikus" megszerzésének ideája vagy problémája.
Ám itt szerintem nemcsak a fiatal korú, pályakezdő munkanélküliségről van szó, hanem a diplomások alacsony fizus munkavállalásáról és az egyetem alatti munkavégzés körülményeiről is. Lehet a slágerszakozást meg az egyéni döntéseket, élettervezést okolni, ám ez alapjában véve felelősségeleterelés, ráadásul könnyen alátámasztja azt a neoliberalista ideológiát, hogy rajtad, mint egyéni döntéshozón múlik minden (így a rendszer hibái is), valamint egy olyan átszervezés igényét sugallja, ami a "hatékonyabb", "kifizetődőbb" képzettségek, irányultságok felé tereli a felsőoktatást és az embereket (lásd: Mo.), ami pedig könnyen a piacnak alárendelt oktatáshoz vezet (=> pl. csináljanak cégek egyetemeket, így garantált az elhelyezkedés és a hatékony tudásmenedzsment!).
Nekem személy szerint az a véleményem, hogy míg az egyetem alatti (meg utáni) ilyen - a képeken is bemutatott, pl. gyorséttermi kiszolgáló - munka a (diák)hitel törlesztésén túl az alapvető egzisztenciád megteremtését segítheti (meg a munka az életre nevel stb.), mégis rengeteg veszéllyel jár, és elkerülendő lenne. Azzal, hogy hitelezővé teszünk egy széles réteget, elsősorban úgy növeljük a foglalkoztatást, hogy ennek a rétegnek az érdekérvényesítő képessége rendkívül alacsony (pl. szakszervezetek), részmunkaidőben és állati rugalmas időbeosztásban dolgoznak (könnyen kiválthatók), a képzettséget nem igénylő munka további képzettséget sem teremt, valamint ezek a fiatalok egyáltalán nem ezt a munkát tekintik a jövőjüknek (karrier). Mindezekért viszont a munkáltató alacsonyan tarthatja a béreiket és a munkakörülményeik színvonalát is. Tehát az oktatási rendszer a gazdaságnak ebben az esetben úgy teremt foglalkoztatást, hogy a terhek átruházásával létrehoz egy olyan munkán alapuló önellátást, amely valójában az emberek kizsákmányolásához is vezethet: már nem vigyáz rád senki, dolgozz és kussolj! (workfarism)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése